Tóth Eszter Zsófia: Találkozások a tartótiszttel

Dohányfüstös eszpresszó, az ügynök idegesen szorongat a kezében egy újságot, amelybe bele van csavarva kézzel írt ügynökjelentése. Egy óvatlan pillanatban, miután már megitta a szokásos kávé-konyak adagját, odacsúsztatja a tartótisztnek kézírásos jelentését, majd mindketten feltűnés nélkül távoznak a helyszínről. Valahogy így képzeljük el, így történhettek ezek a találkozók. Kétheti rendszerességgel. Gyakrabban találkozott az ügynök és a tartótiszt, mint a rokonok, barátok. De nem történt ez mindig így. Előfordult olyan is, hogy a tartótiszt a lakásán látogatta meg az ügynököt. A jelentések, amelyeket a tartótiszt az elöljárójának készített, fennmaradtak a levéltárban, így egészen képtelen részleteket is megtudhatunk arról, hogyan zajlottak le a találkozók.

1964. február 5-én Szabadkán felhívta lakásán a tartótiszt Longót, az ügynököt, de a férfi nem vette fel a telefont, így elment hozzá. Vajon Luigi Longo olasz kommunista politikusról nevezte el a titkosszolgálat az ügynököt?

A tartótiszt számonkérte az ügynököt, aki azt mondta, rádiózott két szobával arrább, és nem hallotta a telefoncsörgést. Persze lehetséges, hogy így szeretett volna kibújni a találkozó alól. De nem lehetett. Előfordult olyan is, hogy az ügynök máshova költözött, bízva abban, nem követi új lakhelyére az állambiztonság. Nem így történt. Utánanyúltak. Egyszerűen jelezték a másik területi szervnek a költözés tényét, és azok a kollégák keresték fel a feladata elől szökni próbáló ügynököt. Ha kórházba került egy ügynök, azt is jeleznie kellett, postai levélben. Ott nem valószínű, hogy meglátogatta a tartótiszt, de ha egészségi állapota engedte, levélben kellett jelentenie.

Longo felesége és fia aznap nem tartózkodtak otthon, elutaztak sítáborba. A tartótiszt ajándékokat is vitt Longónak: a Ketten az úton című regényt, amelyet Lovászy Magda írt. A regény Szabadkán játszódik, szerelmi szál, mozgalmi történet és mártírhalál is van benne. Elképzelhető, hogy az ügynök ezt maga kérte, mert érdekelte a könyvújdonság. A másik ajándék a magyar büntető törvénykönyv volt, az 1961. évi V. tv. Vajon ezt egyfajta figyelmeztetésnek szánta a tartótiszt? Vagy maga az ügynök kérte, hogy tisztában legyen a törvényekkel? Ez a jelentésből nem derült ki. A regény ajándékozása érthető, ez kevésbé. Mindez egy szerdai napon történt. Szombaton újra találkoztak, közösen televíziót néztek, majd vacsoráztak a Mala Bašta étteremben. Beszélgettek vízumkényszerről, hőerőmű-építésről. Beszámolt az ügynök nyári utazási tervükről is: unokatestvérével Magyarországra szándékoztak menni, a Balatonra, rokonokhoz Békéscsabára és Pécsre. A tartótiszt érdeklődött, hogy Longo munkahelyén nem jelent-e problémát, hogy ők találkozgatnak egymással, esetleg felfigyelt-e erre a jugoszláv titkosszolgálat. Longo azt mondta, hogy nem, de néhány évvel korábban még nem mert volna találkozni a tartótiszttel. Néha előfordul olyan, hogy a tartótiszt kiszól a jelentésből, vagyis saját megjegyzést tesz. Ez itt is megtörtént, ugyanis gyávaságnak tartotta, hogy Longo korábban visszautasította volna a találkozókat: „nem a legjobb bizonyítvány a tanulmányozott jellemére vonatkozóan” – írta.

A következő jelentés időpontja 1964. május 17. Longo ügynök fia fizikaversenyre érkezett a városba, édesapja elkísérte, ekkor találkoztak a tartótiszttel. Sőt, megbeszélték, hogy több órát együtt fognak tölteni. Longót a tartótiszt elvitte gépkocsival egy rokonához, ott átvettek egy csomagot. Majd közösen egy vendégházba mentek, gondolom, megittak egy pohár bort. A napot a fiúval közös ebéddel folytatták, majd miután a fiú visszatért a versenyre, meglátogatták közös ismerősüket, egy orvost. A nap végére még pertut is ittak.

Ha nem ismernénk a találkozók hátterét, gondolhatnánk azt, egyszerű szakmai vagy baráti összejövetelekről van szó. Hátborzongató újra és újra szembesülni azzal, mennyire mélyen beivódott a diktatúra titkosszolgálata a korabeli mindennapokba. „A diktatúra azzal is gyilkol, hogy belélegzed, hogy élsz” – fogalmazta meg plasztikusan e létállapotot Orbán Ottó költő A létező szocializmusról című versében. Vajon mit gondolt a fizikaversenyre tartó kamasz fiú, miért megy velük a tartótiszt? Tudta-e felhőtlen örömmel olvasni a Ketten az úton című könyvet az ügynök?

A menekvés csak egyetlen módon volt lehetséges egy ilyen szituációból: ha az állambiztonságnak már nem volt szüksége az ügynökre, és ők kezdeményezték az együttműködés befejezését. Különben a zsarnokság ott volt minden telefoncsörgésben, csikorduló ajtóban, élesen vijjogó szirénában.

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. júliusi számában)