Egyre több ismerősöm válik megközelíthetetlenné a fokhagymaszag miatt. Azt mondják, évezredes, bevált recept a vírusok ellen. De van még egy hatása a fokhagymának, amiről csak a legokosabb székely asszonyok tudnak: leszoktatja a férjeket az italozásról.
Ezen világrengető felfedezés pedig a következőképpen történt. Marcsi már régóta mondogatta a férjének, hogy „vagy a pálinka, vagy én!”, ám a férje e két, igencsak jó dolog közül sohasem tudott választani. Az asszonynak végül a faluvégi vénasszony azt mondta, hogy a fokhagyma mindenre es jó, például az iszákosságra, próbálja csak ki. Az okos fehérnép pedig így tervezett:
– Az emberem mindenből az erőset szereti: pálinkából is, és fokhagymából is. Az előbbit legalább ötven fokon, az utóbbit úgy, hogy sírjon tőle. Igen ám, de a kínai fokhagymából hiába rakok két fejet a muzsgyéba, férjemnek meg sem kottyan. Erősebb fokhagyma kell! Ez még a vírus előtt, az ántivilágban történt, s a gondolatot tett követte. Beszerzett mindenféle fokhagymamagot, s kertecskéjében nevelgette. De nem történt semmi különös: a férj csak ette a különféle fajtákat, még az orra sem cseppent meg. Hát egyszer csak az egyik francia fajta elfogyasztásánál az asszony látja, hogy a férje elveresedik, s fújtat nagyokat. Majd potyognak a könnyei, és elégedetten ezt mondja: „Na, ez igen!” – és sírva megeszik még vagy négy-öt cikket, mert többet nem bír lenyelni.
Bizony a férjet annyira földhöz vágta az a francia fokhagymácska, hogy utána egy ideig nem is nyúlt a pálinkához. Aztán lassacskán a pálinkáról is leszokott, mert milyen dolog lenne beismerni azt, hogy egy kicsi nyüvény erősebb, mint a székely ember. Már csak ezért is tovább ette a fokhagymát, ha beledöglik is. Ám nem döglött bele, mert inni már nem volt ereje.
Aztán jött ez a világjárvány, és elkezdődött a faluban a vita arról, hogy a pálinka öli-e jobban a vírust, vagy a pálinka. A férfiak minden reggel, délben és este poharat ürítettek, hogy vírustalanítsanak, de egyszer csak kiderült, hogy az egyik alapember elkapta a vírust és belehalt.
Onnantól Marcsi vette át a falu irányítását. Kitanította az asszonyokat, hogy minden étkezéshez nagy adag muzsgyét adjanak ebből az új fajtából. Azóta olyan büdös és egészséges lett a falu férfi népe, vagy büdösül egészséges, hogy nemhogy az emberek, de a vírus sem tudta megközelíteni őket. Emellett lassan, de biztosan leszoktak a pálinkáról.
A tanulság ebből az, hogy az okos asszony férjének muzsgyét ad, ami távol tartja tőle az ivócimborákat is, a pálinkát is, a vírusokat is, és a magányos nőket is.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. második májusi számában)
Hogyan lehettek boldog pillanataim anélkül, hogy mantráztam volna reggelenként, jól vagyok, jól vagyok, szép vagyok, szép vagyok, mindenki szeret, mindenki szeret, miközben körkörösen dörzsöltem a kézfejemre valamelyik méregdrága szert, hogy utána kötelező módon egy külön erre a célra létrehozott online csoportban közzétett motivációs idézeteket olvassak?
Az olvasás formálja a világról és önmagunkról alkotott képünket. Számtalan pozitívuma közé tartozik az is, hogy az olvasónak lehetőséget ad arra, hogy bizonyos problémákat, cselekedeteket más szemszögből is meglásson, megértsen. Úgymond következmények nélkül részese legyen egy cselekmény ok-okozatának.
Desiré egy előadás után ment volna haza, amikor összeakadt barátjával, Resti Kornéllal.
– Hova, hova, barátocskám? – állította meg az ősbohém. – Csak csavargunk, így, egyedül?
– Dehogy, már hazafelé tartok – válaszolta amaz –, tudod, kezet fogok a Kodály-szoborral a parkban, azután irány a Boszorkány utca.
Egy cinege az átlátszó műanyag edényben, és alig látni a sűrű hóhullásban. Az a mélységesen magas ég sehol, féltenyérnyi – na jó, kisgyermektenyérnyi – pelyhek milliói mindenütt, az etetőedény tetején tízcentis réteg. Egek, szinte térdig ér már a hó! És egy cinke odabenn, én az ablakban két méterre tőle.
– Olyan régen találkoztunk, üljünk be valahova egy csésze kávéra, annyi kávézó van errefelé, mintha csak ránk várnának – folytatja Hermina a szöveget, amelyet azzal kezdett, hogy áradozott rég nem látott kolléganője, majdnem azt is mondhatnánk, barátnője frizurájáról, öltözékéről, cipőjéről, táskájáról.