Acsai Roland: A gyerekkorról – versek

2022. december 31., 10:19
Mayer Hella: A fenébe! (olaj, vászon, 54 × 94 cm, 2009)

A gyerekkorról

Egy gyík futott a fűben,
utána kéz kapott.
Az én kezem, ki másé?
A gyermekkor halott.

Az én gyerekkorom csak,
a többi él-virul.
Nagyobb ma már a kontraszt
kimondhatatlanul.

Tihany sem ekhóztatja
a múltnak éveit,
és válasz nélkül hagyja,
ki semmiben se hisz.


A tíz évről

Gázolva áradatban
tíz éve jártam itt,
a lányom négyéves volt,
vagy több is egy kicsit.

E nap talál itt újra,
velem Johanna is,
az éve száma épp négy:
lányom, a második.

Eltelt tíz év azóta,
a sok-sok víz lefolyt,
egy fiú két siklót hoz,
mutatja, mit fogott.

Zsófi egy nagy kamaszlány,
és karcsú, mint az őz,
meghozza őt az új nyár,
majd elviszi az ősz.

A vízben kishal siklik,
az erdő ránkhajol,
elsiklik az időnk is,
itt siklik valahol.

A porcsinokról

A porcsinok a porban,
a házfalunk előtt.
Bimbójuk sorra robban ‒
a porból lettek ők.

A porcsinoknak torka
porzik, nagy a meleg.
Porosodó porokban
a régi évtized.

A gyermekkori kertben,
épp negyven éve már,
csak néztem, ahogy este
a bimbójuk bezár.

A porcsinok porából
feltámadott világ:
nincs messze már a távol,
a gyermekkori ház.