Acsai Roland: A múlt házairól – versek

2023. augusztus 13., 09:25
Fazakas Barna: Tejút III. (40 × 40 cm, 2018)

A MÚLT HÁZAIRÓL

 

Fenn a hold, az égi sarló,

    lenn a dudva szárazon.

Szára erre-arra hajló,

    merre földi szél oson.

 

Szombatokra jön vasárnap,

    és tovább az új napok…

Tűnt tejút emléke ráfagy,

    tükrözik az ablakok.

 

Bárki nézi: nyugtalanság.

    Álma vész el, álmai.

Néz az éjbe, míg belakják

    mind a múltja házait.

 

 

A TURBULENCIÁKRÓL

 

Lelki turbulenciákat

    elviselni kell, tudom.

Este van ma és vasárnap,

    lámpafény az asztalon.

 

Nézni át a semmi tükrén,

    nézni át a mindenen.

Élni itt, akár egy űrlény,

    űrhajótlan szállni lenn.

 

Utca fénye most kigyullad,

    mint a csillagok sora.

Égre csapna újra múltam:

    utcalámpa ostora.

 

 

A HOLNAPRÓL

 

Sirály suhan az égen,

    könnyű, fehér csoda,

a téli napsütésben,

    ki tudja, hogy hova?

 

Szárnya karcsú vitorla,

    befogja a szelet,

az ég vizébe dobva

    hullámain lebeg.

 

Egy lámpavas csúcsára

    most egyszer csak leül,

a szürke felhő árnya

    a tollára vetül.

 

Lábának pálcikái

    hosszúak, vékonyak,

nem tud sokáig állni,

    megint az égbe csap.

 

A társai már várják,

    a nyughatatlanok,

szélhullámok dobálják,

    mint sós tengerhabot.

 

A sok begyben az éheség

    örökké dolgozik,

nem marja őket kétség ‒

    még nincs a holnap itt.

 

  

AZ ÉLET-BLICCELŐKRŐL

 

Akármilyen valóság,

    akármilyen fasor.

A szív nehéz, a sószsák,

    vagy könnyű, mint a toll.

 

Következő megálló

    a Fogarasi út.

Eljöttem erre párszor,

    ha épp úgy alakult.

 

Az emberek felszállnak,

    mutatnak bérletet.

Bérletét a hiánynak,

    semmit a semminek.

 

Ülőhelyek akadnak,

    főleg így délelőtt,

s telefonba hadarnak

    az élet-bliccelők.