B. Tomos Hajnal: Versek

2021. január 09., 01:00
Orth István: Gaia és Ókeanosz (rézkarc, aquatinta, 49 × 60 cm)

Hajó a vállamon

 

Egy vitorlást viszek a vállamon,

rajta alma, kenyér,

hintaszék és minden egyéb,

ha a túlparton esetleg nem lenne.

 

Hullámverésben kissé

lábujjhegyre emelkedem,

hogy a habos ár,

ne mossa el terhem.

 

Egyébként minden rendben:

talpammal tapintom a tófenéket

s a fecskék, mint apró vágyak

néha vitorlámra szállnak.

 

Örökérvény 

Már egészen korán,

mikor állán serkenni

kezd a szakáll-burján

a Férfi

elindul feléje: tavon,

sziklák közt, szegélyen

és fagyott havon –

a Nő

csak áll mint szikla,

mint tó

és éjszakák vérével

fest útjelzőket,

akárha varázsigéket,

hogy  lépteit bevonzza.

 

Ha poézis lenne…

 

Ahány asszony,

annyi módozata

a bejáratott szerelemnek.

 

Sőt – mivel földünkön

több a nő, mint férfi-

néhányon ki lehet próbálni

egy-egy újabb szerepet,

hogy aztán az igazi

előtt mesteri szinten

lehessen bevetni.

 

Ha mindezt a poézis

nyelvén akarjuk eldalolni,

az a néhány tartalék

lenne a piszkozat,

a legszebb pedig

a letisztult szonett,

pompás jelzőkkel ékítve

s könnyed, mint Don Juan

lépte ha suhan

fátyolos termeken.

 

(Karantének)

Legfrissebb hírek
2021. január 16., 12:21
2021. január 16., 08:38
2021. január 16., 08:21
2021. január 16., 08:02