Lebeg a világ, szitál, mint a vércse,
még hiszi most is, hogy mindent szabad,
lecsapna újra, nem bánja a vért se,
ki hallja most a maszk mögött szavad.
Dühöngsz, és rikoltanád csak azért se!
Körülnézel, s látod, más is akad,
ki belefáradt abba, hogy megértse,
mért tesznek normának tébolyultakat.
Milyen lesz a világvége? No, nézz szét!
Az adóból leírható a részvét,
cikkannak sztrádák a poklok felé.
Vadássza, kaparja, ki-ki a részét.
Ha fentről, mint vércse, látnám egészét?
Ítélet növekszik, mindenkié.
(Karantének)