Simek Valéria: Üzenet és más versek

2023. december 22., 01:10
Utcai Dávid: Kozmikus üzenet 10, 2016

Üzenet

Átfúj rajtam a szél. Fázom.
Még egy vagyok veled.
Te vagy a parazsam. Nálad
melegszem, tüzedben perzselődöm
naponta. Fény bukdácsol arcodon.
Az ég terhétől házunk szinte
letérdepel, mint nagyanyám az
ágya elé az esti imánál.
A készülő eső ájult morajlással
megriaszt. Az ég alacsonyan
jár felettünk, ránk ereszkedik.
Egy vég nélküli üzenetet küld,
rongyait teregeti a tájon.

 

Valahol messze

Hajadban elül a szél,
táncos jókedved van.
Ájulásba zuhan a nap,
fekszik a mézszínű avarban.
Füst fűszerezi utad.
Égig érő énekedben
előtörnek belőled vágyaid.
Valahol messze egy vonat
kúszik, jössz és megtalálsz.
Az eső a Bakony keblét
mossa, földig ér sötét
szoknyája. Az elsötétülő
ablakok mögött most
mondanak értünk imát.

 

Königssee

Éreztük hűs érintését,
puha ölelését a tájnak.
Álomhatáron álltunk,
alig ébredésben.
Lassan kelt fel kelet
felől a fény. Teljes volt
a szélcsend. A tó partjánál
aludtak a halk csónakok.
Nem szóltunk. Tékozlás
lett volna a megszólalás.
A sziklák csendessége
visszaverte a trombita
dallamát. A tó vize már
a delet sodorta felénk.
Visszaadtad a szavakat,
a percenként emelkedő
időt. Fény fürdött a vízben,
majd ezüst zivatar alatt
bujkáltunk. Ez volt az utolsó
nyarunk, mely felöltötte
a messze hullámzó hallgatást.

 

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. decemberi számában)