Blazsanyik Zsaklina: Katarzis

2024. február 01., 11:17

Orth István: Esik az eső

Tocsogó vízben,
Az esőtől vétlen,
Üveges szemmel,
Némán meredek előre.
Reszketek,
közben belül széthasadni érzem szerveim.
A hát egyenes, megfeszül, monoton lépteit követi a lábnak.
A feszülő bőr megreped,
Kifúj, kifúj…
majd újra levegőt vesz.

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2024. januári számában)

Mazula-Monoki Zsuzsanna

Hétköznapi tragédiák és más versek

2024. január 31., szerda

Azt kérted, hogy legyek felhő.
Felakasztottál az égre.
Ismerős arcot kerestél bennem,
lágy formát,
öntudatlan kerekséget.

Klemm József

Vándorúton

2024. január 30., kedd

Isten gyermekei ólomszín
eget néztek, fürkésztek,
parányi rést, netánha repedést
keresve boltozatán.
Mögöttük én is.
Utánuk én is.

Bánfai Zsolt

Születés és más versek

2024. január 28., vasárnap

Mindegy, hogy álmodban,
lósörénybe kapaszkodva, vagy szirom-
csendben futsz alá, mint a vér –
távol a sziklától barlangba torkollik a tér

Partmann Tibor

Építőkockák és más versek

2024. január 27., szombat

Lélegzete szálanként tépi
ki hajad, simítása nyomán
felhasad bőröd, csókja által
egyre kopárabbak lesznek
mondataid, tekintetétől
halványul arcod.

J. Simon Aranka

Az a pillanat és más versek

2024. január 26., péntek

Porszagú régi fiókban mállott papírok,
foszló emlékek riadnak kezem nyomán.
Tétova napjaim közt elfolynak éveim,
könnyem, sóhajom. Halált szül rideg szobám.

Juhász Kristóf

Az erzsébetvárosi csodaszabó

2024. január 26., péntek

Volt egyszer, hol nem volt, réges-régen, a hajdani Magyar Királyság idejében, mégpedig a királyi fővárosban, egy csodaszabó. Ragyogó, bodros szoknyákat varrt úriasszonyoknak, csillogó báli ruhákat színésznőknek, és még udvarhölgyeknek is varrt tengerként hullámzó, uszályos ruhákat. Volt az országnak akkoriban egy kedves, fiatal királynéja, akit Erzsébetnek hívtak, és annyira szerette őt a nép, hogy a fővárosnak azt a városrészét is, ahol a csodaszabó lakott, elnevezték Erzsébetvárosnak.