Boldogh Dezső: Versek

Négyszemközt 

Négyszemközt, hogy árnyamnak intsen,

hány pillantás kevés, hány ígérgetés,

egyetlen szándék, hogy kívül kerítsen,

győzelem lesz, óvatlan szemverés.

A romló estben hunyorgó csillagok,

az asztalon két borospohár,

köztünk is űr, ahol már alig vagyok,

csak faltól falig az értelmes homály.

Csak örök űr, meg tükör-arcok,

csak lábnyomok, meg hullámok a partra,

múltjaim, mindig megkavartok,

hogyan lettem, véletlen, készakarva…

– voltam hímnős, gondolat meg pára,

részeg király, zuzmó, idegen lény,

egy félisten és egy démon halála

után, szökött, tétova teremtmény.

Miféle Úr költött, képzelt téged,

miféle nemlét naponta, örökké,

a hártyásszárnyúaktól megérted

a világot, amely most ködökké

szétlebeg, aztán újra összeáll…

Köztetek űr és hunyorgó angyalok,

egy tenger amit magára hagyott

a Jóisten, és két borospohár.

Bűvös kocka

A bűvös kockát tekergető lány

az ismeretlen finn rokon

az álmos kollégiumzsivajban

(Nagy-Magyarország térkép a falon)

a meggyilkolt szőke nőt keresik

ezért összezsúfolódva mindahány 

vesztegzárban zajló élet itt

(kint vad szelek belül csak talány)

életek melyek nem tudnak rólunk

(a színhely még mindig a nyolcvanas évek)

az ismeretlen hosszú hajú lány

aki szobámba gyanútlan betévedt

vérebek ugatják a holdat és a fákat

a meggyilkolt szőke nőt keresik

az esküvői ruha is pont tegnap tűnt el

(száradni tették ki az ajtó elé pedig)

Mert bennünk

Mert bennünk még egy másik élet tombol

(idegen bolygónk talapzatára vetve)

menekülnénk az elhagyott vadonból

Város csöndeddel megint úgy temetsz be

alkonyaid porfelhők a szemekbe

űri ég-tükör fekete ablakokból

Persze hogy nincs égbolt hová is szálljanak     

emberen  túli  most a csönd bent

mesterséges holdak és vak akarat

cikáznak még a lángködökben

nincs túlpartja nyugalma elbánt veled

csontok idegek tépett földjén

csak  por kering itt és ha megtekered

még magasba ránthat az örvény

Mert csak ennyit látsz kihalt utcáidon 

kilőtt tankok romok helyett békét

néhány utolsó járókelőt finom

halálos derengést alakjuk körül

angyalt nem bár őrizné még léptét

a halandónak aki úgysem üdvözül

(Karantének)

Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat

Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.