Csontos Márta: Ballada a gyóntatószékben és más versek

Ballada a gyóntatószékben

Feloldozást kérsz minden tévedésre,
minden hirtelen mozdulatra,
melyből kiszökött az ésszerűség,
feloldozást kérsz minden rossz döntésre,
minden másnak okozott veszteségre,
mert lehetetlen úgy tönkremenni,
hogy mást ne ránts magaddal a süllyesztőbe.
Feloldozást kérsz a kipányvázott fickándozásért,
mert végül megadtad magad, mikor
lehullottak rólad a villámvirágok égett szirmai,
feloldozást kérsz a benned elburjánzó
tehetetlenségért, s a megbocsátás és örökélet
reményében csendesen kiteríted magad
a hit varázsszőnyegére,
s mint könnyű játékszer, mely már semmit
nem veszíthet a zuhanással, magadhoz
szorítod álmaidat, önfeledten hintázol
az elérhetetlenségben,
s várod, hogy belesimulhass az Úr
szent tenyerébe.
 

Mostanában…

Hajnal van. Ablakokba falazott
világosság remeg, én meg itt
nyújtózkodom az álmok tenyerén.
Az idő fölénye kicsit elkedvetlenít.
Távoli tekintetek lebegnek a ködben,
s a meztelen képzelet lassan
visszahúzódik megszokott üregébe.
Indulok megint hozzátok, tudom,
értetek zúg a harang… Én meg
itt próbálok végtelenbe nőni magamért.
A csupasz ágakon boszorkányruhás
fekete varjak, valami készül Hunniában,
valami készül ebben az elfajzott világban,
valami kódolási hiba van
a megőrzésért felelős jelrendszerben,
a mindenható összefonódás helyett
teremtésbe rügyezik a kegyetlen tél.
Égnek szememben a díszletek,
az erőszak ököl-keményen dörömböl
az évezredes biztonság kapuján.
S ebben a szörnyű-nagy kavarodásban
hozzád indulok, Uram; nincs megállás,
fényed hullámain feléd sodródnak
az áramlatok, követem bátran
szent jeled. Rácsodálkozom
a csillagokba szárnyaló tollpihékre;
mostanában csak erre gondolok.

Hegyi beszéd

Azt mondják, ne szálljak
szembe a Gonosszal, majd
az Úr igazságot tesz,
mint ahogy lekopaszítja
az ősi fejszecsattogás az ágakat,
s a tetemrehívás ürügyén
átmenetileg kihűl a világ.

Azt mondják, semmi félreértés,
csak hagyjam, hogy örökre
fülembe parkoljon a hegyi beszéd.
És ne szálljak szembe a gonosszal,
az ellenállás billogjait ne hordjam magamon.

Legyek igaz, legyek erős,
ne szálljak szembe a gonosszal.
A harc nem az én kenyerem.
Nem baj, ha elenged a remény,
ha rám zúdul a kőlavina,
csak terítsem ki bátran balekságom
az égi trón elé.

Inkább bízzam magam a Nagy Jótevőre, ki
az igazság és a rend összehangolásának szakértője,
a kitekert nyakú békegalamb
maradványait osszam szét az éhezőknek.

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. karácsonyi számában)