Otthon rozsdás víz folyt a csapból
És olyan gyenge volt a wifi,
Hogy néha eltűnt a külvilág.
Most üres lakásfalak őrzik emlékeinket,
És az otthagyott ruhák.
Képek lógnak a falon,
A kávéfőző évek óta nem kotyog.
Állott, penészes szag lehet,
Esetleg egy egér mocorog,
Behúzódik az ágyneműk közé.
Az üres akvárium a sarokban
halakról, vízről álmodik,
Én az akváriumról és neonhalakról.
A vitrinben ottmaradt az ünnepi étkészlet,
régi pálinka a szekrény tetején.
A vasalóból rég elpárolgott a víz,
A postaládában tolakszik megannyi behívólevél.
Törölközők, konyharuhák, varrógép, amin nagyanyám
Megtanított varrni,
Bicaj és tolószék a garázsban.
Sikító üresség.
Régi telek emléke,
Milyen sokszor fáztam.
A légiriadótól a házfal összerezzen,
Én a szomszéd nénire gondolok,
Azt mondják, halott.
A srác is meghalt a túloldalról,
A fronton golyót kapott.
Eszembe jut a csillár, a bútor, a polc,
Rajta a könyvek, díszek a falon,
Egy otthagyott élet.
Áramszünetkor és este a tárgyaim félnek.
Éjjel leküzdöm a távolságot és a halált.
Belakom a házat, szellőztetek,
Mosogatok, főzök,
Fasírtszag lepi be a nagyszobát.
Virágot viszek a temetőre,
A szomszéd srác messziről rámköszön.
Álmomban mindig béke van,
És él mindenki, aki akkor élt.