készülődés
zsebre tett kézzel érkezel.
egy tavaly ilyenkor
használt papír zsebkendőt
gyűrögetsz benne.
a távoli motor búgását
visszafojtott ünnepi morajlásnak hallod.
megnyugtat, mint a mozdulat,
ahogy majd párnádat megigazítva
leülsz közéjük a helyedre.
hallod éneküket, mint
dermedt mező remegését
egy kiszáradt patak szélcsendjéből.
egy eldeformálódott cukorkára
száradt csomagolást kapargatsz.
ahogy benyitsz,
a kiszűrődő fényben
megélénkülő,
főútra leereszkedő köd
térfogata megegyezik
a járdán gyülekező,
egymással kezet fogó,
hiányzó férfiak leheletével.
a zsebed alján összegyűlt
azonosíthatatlan törmeléket
mint rózsafüzért, morzsolod.
próbálja úgy hagyni magát
mint a puhadrótos műfenyőt.
néhány ág végét felhajlítja.
a cérnán lógó üveggömbök
porán keresztül szebbnek tűnik,
amit benne lát.
nem teszi vissza
törésgátló dobozaikba,
talán már nincsenek is meg.
nem bogozza ki a fényfüzért.
óvatosan emeli fel,
nehogy lepotyogjanak
a rég elfogyasztott
szaloncukrok papírjába
csomagolt kövek,
a megváltó születését
ábrázoló képeslapok,
hátoldalukon a feladó
érvénytelen címével.
maga elé tartva
megy fel a létrán a padlásra.
visszavinni mindig nehezebb.
ezerszer látta
nem énekel,
nem díszít,
nem vár.
nem olvas,
nem főz,
csak áll.
elromlott a hűtő,
az ima,
a barackfa,
nincs hó,
nincs mise,
nincs kocsma.
ugyanaz a film!
itt is ugyanaz a film!
ugyanaz a sopánkodás,
hogy ugyanazt adják.
legalább a reklámok,
az unokák,
ahogy hazudnak,
az átlátszó,
az új,
az aranyos,
az hat.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. karácsonyi számában)