ŐSZIRÓZSAKRIZANTÉM(IÁDA)
1.
Tömjén/illat/
Bronzég alatt, félrevert csönd…
Tömjénillat. Mily rózsákon túli, de!
Szépen süt még – szirmosan, míg
Hervad a hervadó, bolyhos krizantém –
A Nap. Benső, néma giling-galang!
Reumásodó esztendő. Vén délután.
Feltámadó látomásban – csendórák
Zuhannak. Csont mánus* lejtőn jössz-
Jössz… Keletre néző – sírkopjafa-
Versben. Égig szív mély ravatal(nak).
Félrevert csönd… Bronzég alatt.
______________
óramutató
2.
Kettes/én/ben/
Egy temetőben.
Külön – ketten.
Nyugszanak...
( – )
A Szerelemből – gyűlölet.
A nagy szerelemből –
Nagy gyűlölet. A nagyon
Nagy szerelemből –
Nagyon nagy gyűlölet, és!
A miértből ha! Miért ne...
Egy érzés, mely mágia.
Két lábon jár. Az erekben.
Úszik, röpül – gazdájával
Egyetemben. Oly súlytalan,
Hogy! A Földnél is – nehezebb
Lévén, bezzeg – mi a titka?
Nemsokára. Mikor már
Megöregedtél, meghaltál...
Te-e, fiatal, nagy szerelem –
Nagy gyűlölet. Együtt járnak,
Kéz a kézben, nagyon. No, de!
Tavaszi szürkület. Vakon...
Színesben? Ó, hány árnyalat
Féleség /feleség.../ lehet/ne/
Mindez fehéren fekete, és!
Ha pláne! Érte. Mért ellene?
Szelídebben, kéz a kézben...
Tanulságos? Mégis – mégsem.
3.
Öntabló/kép/p/
Nem egy festő – „felfegyverezve”
Érkezik, és! A kiállítás megnyitó
Előtt is még javít/gat/ művein.
( – )
A fehér? – Színek összessége,
Ugyebár... A fekete /feteke/ –
Színek hiánya, ismételgetem
Álmatlanul – éjszakák mélyén.
Művi télen? Az égből kormos
Jégcsapok csüngnek alá. (Fölfelé –
Hogyan.) Hókristályrácsokra
Tömjén gőzölög – őseink szeméből,
Csaba-csillaggyertyás tanyám.
Budapest?
Ady szemfödele. Szmogos gyász-
Lepedőn EU-s délibáb. Versek
Pusztáin, ipari ködben, Petőfi
Világ-
Szabadságát – délben vész-
Harangozzák. Temetők ölén
Sínek kígyóznak /nem kígyók/ –
Ál-
József Attilák után. Álmaink elé
Vetik magukat a költők... Minő
Költők, írástudók, lám-lám – útban
Önmagad felé, ó, hazám. Hazám!
VIRÁGVÉG/TISZTESSÉG/
Nem bírták tovább, és! Megindultak...
Meg. A virágok – biza. A szebbnél
Szebb virágok. Nem a vágott virágok.
Nem. A gyökeresek. Szívgyökeresek...
Csoportosan. Tömegesen. Gyász-
Indulókat illatozva. Dalárdázva...
Kardokat. Szablyákat. Szuronyokat.
Golyókat-lövedékeket. Puskákat.
Ilyen-olyan golyószórókat. Molotov-
Koktélokat. Rövid és hosszú
Hatásfokú rakétákat, XXI. századi
Atomtölteteket – helyezvén historikus
Sírokra. Földvázákba. Kelyhekbe...
Nézi a temető. Nézi az ország. Nézi
Európa, az Európai Unió. Nézik
A Földrészek. Az egész világ nézi, és!
Nem hisz a szemének. A föld, az
Átvilágított-szuggerált Föld – temető-
Föld. Áttetsző, mint az üveg, vagy!
Még annál is üvegesebb. Ily-oly ködös,
Oroszország-Ukrajnás időben is – haplás
Amerikáig ellátni. Halott, halott hátán.
A heted-hétpróbás történelem
Bugyraiban, rétegeiben. Mindent látni,
Mint! Egy nem hazug, nem át-
Ideologizált dokumentumfilmben.
Valósfilmben. Leleplezve. Valahára...
A halottak, a vitéz virág-halottak –
Arccal lefelé – nyugszanak...
Nyugszanak? Istenem, Istenem!
A kezük hátul – ’56-osan drótozva.
Szögesdróttal. Krómozott szöges-
Dróttal?... Fekete/feteke/fenét. Mi-
Több – fordított imapózban. Hátra-
Csavart kezekkel... Ámen?!
Mert a Nap – ugyan úgy süt, mint
Máskor, hasonló időben, vagy még
Annál is olyanabban. Az utolsókat rúgó
Jajtekén/ken/, ámde! Mily temetők
Vonulnak a mennybe/n/... Ady Endre –
A halottak élén? És a többiek? Mű őszi-
Rózsák-krizantémok – hullócsillagok –
Sziporkázó... vakfénytelenségeiben, ó,
Mily sor/s/ok végén, kik? Sőt! Főleg.
