Sróf
– Koronavírusban
elhunyt barátom emlékére –
S!
Zúg(ott) Március –
Zordon zölden.
(-)
Nem egy srófra jár(t) az
Agyunk. Nem is csoda
A csodában, hogy!
Mért próbálok magam
Lenni
Ön-
Magammal – szabadon –
Édes-
Kettesben. Zordon zöldben.
Vesztegzárban –
Lenni vagy –
Lenni! Biza. Estelente, ha le-
Dőlök – magam mellé…
Shakespeare-
Telten, fejemre húzom a
Paplant. Farkas-
Szemezek magammal.
Felkelek és visszafekszem.
Mért nem tudok elaludni.
Az Előretolt Helyőrségből
Minden mondatot kilőttem…
Kit olvassak? Mit olvassak?
Bekapcsolom a tévét, ki-
Kapcsolom. Bekapcsolom.
Nézem a koronavírust.
Kikapcsolom – világot.
(Itthon – elég
Jól… a sarat. Ennyire meg-
Szervezetten.) Az ellen-
Tétek vonzzák egymást, igen,
Tudom. Nosza, meddig? Szép
Az élet – párosával. Más-más
Srófra jár az agyunk. Ezért
Vagyunk? Vagyogatunk –
Karantén időjárásban. Mind-
Egyre itthon maradunk,
Szabályosan – míg egy-
Másra nem srófolódunk.
Másfél méter távolságban.
(Ballószög,
2020. Koronavírus idusán.)
Jónás szerepe
Babits Mihály emlékére
A parton tátogó halak.
Szomjúhozó vizek.
Mindenki hallgat. A pénz –
Fizet. Röpülő könyv-
Lapok a mezőn. Virtuális
Tárgyak – tótágast
Áll a világ. Illatos –
Büdösség árad. Motor-
Olajos a guggoló ég.
Szennyes-kék iszap a
Földön, csak bokáig ér.
Tátogó tintásüveg –
A Parton a tó. A tenger, az
Óceán? Nejlon palack-
Lakó. Megfertőzték –
A verseket is… Ez sem
Elég már. A halottak? Na,
Végre! Megelégelték…
Óperenciás égen felfordult
Halak – kába csillagok.
Fénylő hasuk világít. Hahó!
Itt vagyok! Éhes Cethal
A telehold. Én es figyelem.
Jónás szerepét Kire
Osztod – koronavírus
Idusán – gyógyító Istenem.
(Vesztegzár, 2020.
április elsején.)
Kivétel
„Leírtam egy vaknak a napot.”
(Fernando Rendón)
Az Istenfélő, Petőfit kedvelő –
Éles szemű, nótás kedvű Gyárfás nagy-
Apám mondta, dúdolgatta, hogy!
Legrosszabb emberi tulajdonság az
Irigység. A sárga irigység – biza. És én
Azóta mindig felismerem őket. Daliás,
Csúnya, púpos, ép lábú, sánta, sikeres,
Bukott, süket, jó hangú, néma, vak –
Nincs köztük. Irigy Imre a becsületes
Neve, így mutatták be. Nagypénteken.
Daliás volt, csúnya, púpos, ép lábú, sánta,
Sikeres, bukott, süket, néma és vak.
Nagyapám jutott eszembe. Hogy létezik,
Hogy rám senki sem irigy, holott! Daliás
Vagyok, csúnya, púpos, ép lábú, sánta,
Sikeres, bukott, süket, jó hangú, néma,
És vak. Főleg ma, amikor tényleg nem
Hiszek a szememnek, a fülemnek,
Pedig látom, pedig hallom is ám, ó,
Minő menny-zengő – énekes vándor-
Madár a felkelő, felszentülő Nap.
Jézus Krisztus születésnapján. Hímes
Tojás fényben – koronavírus idusán.
(2019–2020)
Dunaság
Három a magyar igazság, ha!
Kevesebb, akkor több...
Ha több, hullámzik a
Haladvány – oda-vissza,
Terjed, mint a korona-
Vírus – országról országra.
Folyékony, velőtrázó i-
Gazság, hogyha ön-
Magát is kiissza? Kérek egy
Pohár vizet, könyöröghet az
Agyonszomjaztatott Duna.
Édes vizű óceán/ok/ múlva...
Határ-talanság
Mi állíthatja meg, foghatja vissza
A trappolva fejlődő világot, melyet
Mindössze – két valóság tart egybe,
És! Szét. Is. A tárgyi és a fogalmi –
Egyensúly, mint! Ecetfamézet –
A keserű nektár... Egyik ország azt
Mondja, aktuálpolitikául, hogy a határ-
Kerítés tárgy. A másik azt, hogy fog-
Alom. Akárcsak a koronavírus, hogy!
A migráns-jövőről most ne is beszéljek.
Kinek lesz tehát igaza – a tárgyi
És fogalmi valóságon innen és túl –
Mindig bölcsen mérlegelő Salamon,
Hogy-
Ha!
A Napóra – időzónásan tikk-takkol…
Kinek, mindenkinek. Miért. Ó, minek.
Lábító
„ A bíró a törvény szája”
(Montesquieu)
A Hatalom hány lábú?
Ha két lába marad,
Tovább léphet. Le-
Léphet. Ha egy se
Marad – kúszik-mászik,
Kígyózik, sziszeg, ám!
A te lábaddal. Tömegek
Lábaival. A nép
Nevében. A nemzet
Nevében. Milliárdnyi
Lábbal. A törvény
Szájával, és! Így
Ébredsz te is, Kafka
Férgeként. Mind-
Összesen száz lábbal.
Hal(l)ottak napján
Juhász Gyula – kőműves
mester emlékére.
Az élet – főleg a kalandos
Élet –
Haza-
Térésekből áll, verselte
A költő. Haza tetszik
Menni? Nem, fiam, csak
A kiszállásra. Haza – csak
Visznek, válaszolta a
Gyírgyói mester,
S! Jé, milyen igaza van –
Az Időnek, ahogy
Fogy a nappal, s! Nő –
A temető – gyertya-
Fényes ünnepélyen. A
Csonkig égő csillagok szín-
Ezüst tömjénfüstjében.
Utómottó:
Millióknak búját
Akarnám dalolni,
S csak a magam gyászát
Verem lantomon ki.
(Juhász Gyula)
(Gyergyószentmiklós,
2019. augusztus 15.)
(Karantének)
Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat
Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.
