vaksötét
rémlik hogy valami van
s hogy nem jól az csak subick
Verecke felől felé
cimbalomhúrként pattanón
fölöttünk hűlt idő rohan
s a meghatározatlan valahol kottáiban
félérték-keresztre feszül...
állítsatok meg már valamit!
kútmélyen kitelelt vízfodrok fuldokolnak
új tavasz új kikelet?
telt bendők tuszkolta agymenések
önkoszorúzta istenek
magasodnak a pulpitusokon
s vélt észrevehetetlenül fölnyekegnek
szavuk a halál
szavuk az élet
csak épp le nem törhetők
a gomb fölött reszkető kezek
kushad a benső
az ablakra sunyjuk a végső redőnyt
látni hallani sem merünk
mert nincs amit nincs akit
kis cincogások halnak bele a pástba:
állítsátok meg Eurturo Uit!