Maszkabál
a bálrendészek ha bepipulnak
a karnevál szűkölve bár
tovább döcög
csak a mosolygást fedetik le
a kedvet kötözik az örömöt
torokra fojlanak tiszta szavak
homályba vesszen az utcafront
kimondatott
botlik a lépés
lábujjra hág sziszeg az agyban
az odakényszerült csujogatás
majd lehull s a mozdulat árnyain
taposva derül a világ
derül? ugyan
a kettőt jobbra kettőt balra is csak
életben hagyott rémült szembogárpár
egyenálcák mögül csupáncsak
belülre vetített eresztéksikoly
a széthullás szele
borzadály
(elfojtva vicsorog dühöng ahogy
a farm vetül ki koponyák falára
csicsásra dizájnolt cellaréseken s kint
veszettül gömbölyödnek éhes kutyák)
vonul végeláthatatlanul a bál
ez az istenverte lesántított tánc
húzzák szakadatlan a nyűtt vonót
sikít a klarinét mint hóba lőtt madár
gyanta csurog végig a brácsán
s csak tovább tovább…
(degeszre ették magukat az ebek
csisszen a körmük idegen idegen
az utcák kövei gémberedettek
borzongás fut fut iszamos vizeken)
senkim vagy te senkid vagyok
elvéreztek az angyalok
messze mentél messze mentem
nyűgbevert tánc közted s köztem