Dévity Tamás: kaszáló

2024. január 10., 09:57

Boros György: Táj VII.

egyes illatok visszahozzák mindazt, amit a kaszálótól kaptam,
alaposan szétnéztem, hacsak lehetett.
ilyenkor látni véltem kevesek szeme világát,
enyém volt itt minden!
figyeltem a nap táncát a horizonton elhaladó madársereg felett:
valóságos enumeráció.
az ég vásznán a sárga és a belógó zöld keveredik.
a kellemes kék tengerként lavírozott a palettán,
az egy polccal lejjebb található búzatáblában gabonakörök, rókaösvények.
képzeletem sakálkiáltozásai megborzongattak,
ahogy próbáltam elcsípni a hangot, már bokáig a sárban cammogtam.
lábszáram tiszta vér volt a hozzá verődő tarlótól.
nem győztem vakarni rákvörös bőröm,
a szúnyogcsípések helye fájt.
a híd alatt csendes csermely zihált,
benne rusnya varangyos békák hangolták túl egymást.
próbáltunk itt zlaticát fogni, bár inkább kudarc akadt a horgunkra.
képzeletünk szitakötői lelkeket segítettek át
át a túlvilágra.
nem volt korlát a híd szélén,
a víz is szabadon sodródott,
vele jutottam el messzi tájakra