Eszteró István: De hát kapitány… – versek

De hát kapitány…

De hát kapitány, a kapacitás túllépve,
billeg a huszonhét-csillagos hálahajó,
kővel dobál kikötő, gyerekkel, doronggal,
idecsődített, csempészett, endzsíózott
csődül a mólón málló korlátra, ígérték,
zene, kaja, pia, nő életfogytiglan, hát
sereglik gusztus folyton folyvást, míg
legénység korrumpált fele pezsgőzik,
másik fele előzetesben, előtted állok,
szivárgó úszóalkotmány ősz ura, ne léggel
fogj kezet, lelkiismerettel nézz szembe,
ugye, nem akarsz úgy eljárni, mint a
kolléga, a kisebb hajót harmincvalahány
utassal Dunába daráló, nem kívánsz
ezzel a kísértet Titaniccal tatjáig, felső-
fedélzetig füstölgő háború, terrorgyilok
hullahullámzásán jéghegynek rontani,
választott kalózok dollárcsáklyáiba futni,
hisz’ merül magától, tudott, kapitány,
nem kellett volna mindent, mindenkit…,
iránytű híján sem hazardírozni, amit
innen látni, jéghegynek csúcsa csupán,
hiába mímelsz gyászos képet, áldozat
nem támad fel, bűnös megússza bűne
tengerét szárazon, de kísértenek izzadt
párnáid alá gyűrt, fejed fölé tornyosult
rémek, morzejelek Tejút-lyukkártyás
SOS-ei, míg óceánjáró legénység fele
sziréndalba ájult, másik kötelezettség-
szegési eljárás alatt, helló, parancsnok,
itt állok tőled jobbra a főárboc hajdani
helyén szaggatott vitorlákkal elszállni
kész, még leállítható hajócsavar, még
visszafordítható a luxusjáratú történelmi
tragédia, tekints, nézz, láss, nyújts jobbot
lelkiismeretnek…!

Paradicsomi paradoxonok

Ó, a svéd Paradicsom príma helyet
foglal el pokoltól égig érő kőris-
fájával mindenféle paradicsompiacok
paraméterén, szellemiségük nobilis
Nobel-díjasokkal csillagozta tényleg
a világgéniusz egét, királyi palota
átlátszó üvegfalán túl a nép sorsa úti-
kalauzok szerint is pazar, süllyedő
bányaváros oltár nélküli dómjában
strindbergi Haláltánc- s ABBA abba-
hagyhatatlan dallamára hangolt,
Vasbordájú Björn középkort nyársaló
nyers vikingjei jámbor szellemű
befogadókká finomultak, ide vágyott
dacos derék kelet-közép-európai
diktatúrából, s hozsannázott zsongó
zsoltár sarki fényes svédi üdvöt,
míg here/huja migránshad Allah
segedelmével meg nem erőszakol
milyen volt (felmenőjű) szőkeséget is
gyújtogatás, gyilkolás, rablóerény
no-go zónájává nyűve humanitárius
szuperhatalomként öndefiniálót,
kit Korán-égetések miatt alázgat
angyali Bagdad, mert, úgymond, mi
muszlimok fogjuk elfoglalni egész
Svédországot s nem csak, Aladin
lámpából lobbant dzsinn-mágia
máglyatüze fogja felfalni bőség össze-
harácsolt kosarát, vigyázó szemet
Malmőre vetve lássa előre sorsát,
aggódjon globális glóbusz Brüsszeltől
New York-, Párizsig, merre Pride-
perverziót vernek vörösre, s szépség-
királynővé koronáztatik hím pipi…