Eszteró István: Alkalmi vers

Nyugdíjas Pedagógusok Találkozójára 

Itt vagyunk hát újra Isten kegyelméből,
megfogyva bár, de törve nem, mi, édes-
anyanyelvünk nyugalmazott betűvetői,
határon túli napszámosai szószomjú 
határnak, s ha igazoltan hiányzik egyik,
másik, zokon ne vétessék, bepótolják
a lenni vagy nem lenni Hamlet-monológot,
velünk vannak, csak szék, a lég üres, X
Y meg Z barátom is, mind, ki küzdve tört
a jobbra, s immár mennydíjas pedagógus-
kör örökös tagjai valamelyik Szaturnusz-
gyűrűn… Néma főhajtás hálálja jellem-
s gerincességre váltott  ideáljuk meg-
testesülését, emberöltőnyi szellemidézés
idézze szellemük ránk testált őrlángját,
míg homlokredőkből, összekuszált arc-
vonások rovásírásából vesszük számba
tűnt tanéveink maratoni kilométereit,
megmaradás földre rogyasztó tananyag-
beosztását feladványtól a feladhatatlanig…
Riaszt-e még álmodból szembe szúró
megfigyelési szempont, szemléltető
eszköz Küklopsz szemlélete, ó minőség-
mágiák tűzbe dobált minőségjelzői,
személy- és földrajzi nevek génirtó
máglyája? Mikor kisebbség többségnél
többre rendeltetett papír-, rongy-, érdem-
gyűjtésben, termésbetakarító mezei
műsorlistán, fényt behálózó selyem-
hernyó-vendégelésben, többre többség-
letudó tantárgyversenyen, himnuszt,
ódát deklamáló, folklórkirakatos kultúr-
kampány muszáj patriotizmusában….
Dereng-e ragyogó tekintetek fenséges
bizalma, akik jövendő jótállását látták
látásodban, mímelték mimikád, hang-
lejtésed, ki is nevettek tán? Mérnök, orvos,
színész, miniszterek már, köszönik,
köszönnek, vagy nem köszönnek, de most
az Alma Materban neveltjeid neveltjei
húrokat hangolnak szárnyas hajjal,
idegszálba kapó lírával megbecsülésül,
ha kissé bágyadt is órák után, ha szinte
szánva rebbent is szemet anódanyu¹,
ciáncirmos², igeguru³ eme archetípusaira,
rád, rám a hervadhatatlan ifjúság fűzére,
míg telünk feledten szippantjuk mellre
örökzöld derű összhangzatát, amely múlt
katedráihoz röpít újra vissza, elporladt
padsorok közé a szeretet üres űrlapjaival,
cím fölött csöpp vezércsillag, Kr. u…a
Kárpát-karéjban, szabad helyre írd, mikor
öleltél szülőt, szülőfalut, testvért, ide
kedvenc állat, fess hűséghágóra hágcsót,
hegyfokot, a lélekerő mágneses terébe
élethosszú erővonalat, oda, hogy mir
gondoltál a^∞ és b^∞  közt a táblánál, kell-e
eredmény szívből eredőhöz, lejjebb ki-
hagyható jelleggel, amit súgtál anno annak,
aki még mindig bazsalyog…mindent,
ami csak csendbe fér kicsengetésig…

anódanyu¹ – fizikatanárnő
ciáncirmos² – kémiatanárnő   
igeguru³ – magyartanár