Eszteró István: Ki lakik az agyadban (?) – versek

Ki lakik az agyadban (?)

„Ki lakik az agyagban?” esszécím félreolvasásából

Ki tudja, ki lakik agyadban, jön-megy
agytekervényes utcáin, hová hömpölyög
hormon(disz-)harmónia koponyacsont
zárójeles égboltja alatt, hány neuron-
hálózati agresszív(-élyes) impulzus,
familiáris, világmegváltó gondolat, ego-
centrikus diplomácia, kamu, kamikaze
sereg sürög szürkeállományod sötét
sikátorain, hány szörnyalak(-kcipő)
sétál lázas agyfaladon, dézsmál agy-
kamrádban fantázia befőttet, enzim-
mézet, oxigén(-állomány)t, irkál szét
észt, eszmét, eszméletet kísértő téboly
strómanjaival…? És visszatolat-e ideg-
pályán elszabadult vonat (par-)Don-
kanyarban a meg nem történés ideg-
pályaudvaráig, hol nincs sehány világ-
viszály millió belénk halt hiánnyal..?
És szem receptor(-nác) mi színt szeretne,
hars-vígat, pasztell nyugalmát, égi
kék biztonságot-e, a hallásé szférák
ember(-lin)i bűnt oldó zümmögő zenét?
Felbukkan-e sarkon(-certen), parkban
(-zájon), agyhártya-finom sejtsállal
(agy)törzsi táncot lejtve szépség sejtelme .?
Talán túlpart, hű ha(rd)ver, Skype-on
hívod, int, hogy ott is korrupció, háború,
kár vesztegetni rá időtlenséget, kávé?,
cigi?, nem, nem, csak a derű megállt órái –
rajzol légre számozatlan számlapot, míg
elhalványul a bolygóközi(-ntézményes)
semmibe, az unokák már németben
(-szülöttek), de még értenek ezt, azt,
Temeswar ist eine wunderbare Stadt,
s jönnek gondozni a wirberplatzt…
Jaj, agykozmosz manzárdját vákuummal
vakoló teremtő Géniusz, legmagasabb
fokon szerve(-r)-zett remény számon
se kérhető programozója, meddig
utaltatik elődök spórolta hitelbetét
mikró és makró vírusok szoftverpénz-
tárcájába, amerre gender(-mesztő),
woke(-lj fel már) tornádója törekszik,
nagybetűszós generáció (pank-)rációja
ront ringen kívülire, tör-zúz, lobbant
lángra kis- és agyvárost, dúl fel beszéd-
központot, térdepeltet le tudatot(-ál)?
Özönvízre van-e Noé bárka, lélek-
mentő mágia, meredek felhőn szivárgó
fénytörés, mint Königsbergi töredék
és szalagjai századokon át, dereng-e
csodálatos mandarin szerelme, lobogó
ingujjú legényes, ha szégyen(-geség),
csaló(-darázs), (lég)csőlakó hasal
hurrá hangulathullám, ihaj-csuhaj
kurjantás elé? Mert ki tudja, ki rejtőzik
agyban, ágyban, ágy(-úcső) alatt,
ahová benéztél zsenge(-delmes) fővel
lefekvés előtt, mikor mászik elő(-döző),
ragad torkon pánik(-ertornyos), inger-
küszöbön áradó(-re, -mi, -falánk) fél-
elem, nem lehet kitoloncolni zárójeleid
közül, tartani kell segélysejttel, immun
(-ició) erősítéssel, idegrohammal…

Menekülés

Keszthelyi György azonos című grafikája alá

Rémálomban meztelen
menekülök nesztelen,
áttetszik bordán teremtés,
Éden fájába nevet vés
éles bárd, énekes bárdok,
kereszt- és bálványimádók
uszítva egymás torkának
levegőt belém fojtnának,
menekülök magam elől,
mielőtt a világ ledől,
tenyerem a Napba mártva
alvadt égen mintha fázna
Istennek vérébe fagyva,
ki fiát keresztre hagyta,
másik kar lankadtan lóg a
vértengerbe Petőfi óta,
egyik láb erezett falon,
hol csontidőt őrlő malom,
másik fohászra hajlítva
történést visszahajlítna,
csupasz lágyékomon örök
angyal sír-rí, sátán röhög,
míg álmon túl meztelen
menekülök vesztesen…