Ahogy a partot elhagyod,
egyre közelebb kerül térben az Isten.
Valahogy leér, beleér a fekete
felhabzó, szeles skandináv vizekbe
a kocsonyás, sós és nedves éjben.
Bizonytalan elhagyni Pomerániát.
A bizonytalan partról a biztos vízre lépni.
Titkokat szabdal a nagy hajócsavar,
habokba tép, maga ellen beszél.
Hol folyton fúj a gonosz szembeszél
és előre visz mindig a félelem.
Meg a koronavírus. S a vírusvédelem.
Ki nagyon szeret, csak az tud,
csak az tud ennyire félni.
Azt látom, hogy a nagyfiam integet,
kézjelekkel szól a lengyel kapitánynak:
Vigyázz apára, te öreg tengerész!
A kisfiam meg nézi, elképzeli a tengert,
apának nem eshet baja, így tudja ő,
mert mennyi is lehet apának egy tenger?
És tudja, hogy apa holnap visszajő.
Mi lesz, ha holnap karanténba zárnak?
Ki fog integetni holnap a beteg Pomerániának?
És apával mi lesz, kérdezi ő…
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. március 28-i számában.)