Fecske Csaba: Fekete bárány és más versek

2023. október 22., 10:23
Orth István: Hagymakisasszony

Fekete bárány

unokanővérem a család fekete báránya
nagyon szép lány volt már kis gimnazistaként
cigarettázott és fiúzott mosolya
megbolondította a fiatal tornatanárt is
akinek felesége és gyereke volt
holttestét Szegednél emelték ki a Tiszából
elázott búcsúlevelét sokáig őrizgette hiába
olvashatatlan maradt
az igazi titkok megfejthetetlenek
jóravaló férje mindent megadott neki
de a halottat föltámasztani nem tudta
nem is akarta és a helyét elfoglalni sem
unokanővérem özvegyként élte le életét
és látszólag minden ok nélkül néha sírt

 

 P. J.

kiválasztott vagy megbélyegzett
volt eleven húsként
tépte ki magából a verset

vigaszt a hitben keresett
arra vágyott amije volt
megbecsülte a keveset

olykor angyal súgott neki
és fölszikráztak előtte
a hajnal gyémántcsillagai

a mindenségből gyúrt kicsiny golyók
egy titokzatos nagy úr
a fájdalom hű tolmácsa volt

 

 Nessus-ing

hirtelen támadt nyári sötétben
senkitől sem zavartatva mégis nagy zavarban
ültünk egymás mellett a faház vaságyán
zivatar kergetett fedél alá
soha vissza nem térő alkalom
kettesben egy igazi bombázóval
kezdeni kellett volna valamit a lehetőséggel
és hogy ezt mind a ketten így éreztük
elárulta egymásba akadt tekintetünk
dörgött és villámlott az ereszcsatorna
okádta a vizet vihar dúlt bennem is de én száraz
maradtam csupán nadrágomon keletkezett
középtájon egy kis folt, szégyenem foltja
és a lány akiben működtek bőszen a hormonok
évek múltán jócskán elhízva már úgy nézett rám
hogy elszégyelltem magam hiába
múltjától nem szabadulhat az ember ráég
mint a Nessus-ing viselni kell halálig