Fecske Csaba: Tavasz nélkül és más versek

2024. március 10., 10:40

Kuti Dénes: Évszakok (olaj, vászon, 100 × 100 cm, 1984)

Tavasz nélkül

véget ért az idei tél is ahogy
mindig is szokott de nem jött a tavasz
ami jár nekünk mint sokszor fölöslegesen
a szánk fogak kerítése mögött a nyálban dagonyázó
nyelv a nyelvben fuldokló értelem
jó nélkül is elvan az ember vár türelmesen
a türelem rózsát terem láttam rózsát hó
alatt nem adta föl pirosát rózsa lenni
minden körülményben csak az van
ami lehet súgja egy költő vajon ami nincs
azért nincs mert nem lehet
vagy figyelmetlen érzékek
áldozata lett mint ez a tavasz is ki tudja
egyetlen élet elegendő-e a boldogsághoz
vagy kürtője vagyunk csupán
amin keresztül füstként távozik

Ami a nyárból megmaradt

szétfolyt tükörtojás a nap
ami a nyárból megmaradt
árnyék reszket a fák alatt

ilyenkor már fáradt a fény
elbóbiskol a venyigén
kéket álmodik a kökény

rőt avaron zörög a szél
felhorkant aztán elalél
semmibbé lesz a semminél

a völgy mint fazék gőzölög
grízkén dagad benne a köd
tegnap van még a hegy mögött

semmi se maradt a lombból
hűlt helyén a csend dorombol
öreg hogyha visszagondol

emlék lesz a fájdalomból

Októberi levél

menetrend szerint itt az ősz
nagy bánatokkal viselős
merész tervet hiába szősz
az idő mindig megelőz
bőszen ellened dolgozik
arcod barnája lekopik
csontjaidban a mész neszez
ha nem jól van is így van ez
oly nyugtalan az őszi táj
nem leplezi a félhomály
fáj kicsit s nem tudod mi fáj
kopog a dió gesztenye
a nap nem fűt már oly henye
hogy nem is volna itt helye
nincs másik évszak már csak ősz
az időddel mondd mire mégy
ődöngsz csak mint az őszi légy