Az égbolt kiontott szürkesége
fedi a homorú földeket.
Hófelhő milliónyi magvát
sötét, nyitott barázdába rázza.
Otthontalan igéket a tájba
ingázó varjak hintenek.
Az erdőket, falvakat a távol
szoros karéjba rendezi
egy kék mázas fedő peremén.
Kintről lassú színek szivárognak,
elébe vágva álló tárgyaiknak:
ismeretlen évszak színei.
Ha felnézek, az egek lehajlanak,
a szemem ismét a határon.
Lélegző látás a birtokunk.
Mint jó szó, úticél, kenyérfalat,
vagy kitátott testünk az ágyon:
az választ el, amin osztozunk.
*A költő hetven éve, 1954. február 16-án
született.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. februári számában)