Polgár Kristóf: A környék legszebb szobra és más versek

A környék legszebb szobra

A környéken minden 
betonzöld, betonbarna.
Legkorszerűbb nyilvános 
telefon és rikító kék 
mobil vécé, valami
félbehagyott útépítés
mellékterméke vagy
parkosítás illúziója.
Negyvenfokos
sétálás ártézi vízért,
a kisbolt bezárt,
mióta tavaly kirabolták.
A hintát letépték,
ide hozza mindenki
reggel a kutyát,
csak egy busz áll meg. 
Minden lyukat a falon 
csikkel temetnek 
be. A burgerárus
sem úriember.
Elesett ötvenhatos
gerilla a környék 
legszebb szobra.

Régen nyáron

Elsorvadt ínyek tartják
ki nem vert fogait. Ilyen kénszínű
mosollyal kedveskedik pultosoknak,
halárusnak, jegyszedőnek,
apácának. Nem jár templomba.
Strandon minden nőbe beleszeret.
Fürdőruhától átnedvesedett törölközőkbe.
Ilyenkor tudja, hogy van teremtő
és hogy még megél egy-két nyarat.
Telente melegre vágyik. Szerelmei is
mindig fáztak. Látja őket
egy-egy ablakot verdeső bögölyben.

Kis lakásban él. Ha vizet forral,
melegebb lesz konyhája. Fáradt
szemmel végigkísér egy morzsát
cipelő ízeltlábút. Nem hangya. Azt
felismerné. Átbukik szennyeskosáron,
lehorzsolja könyökét a tv előtt,
összevérzi vele az ágyneműt.
Megszokásból rászól tavaly elhullt
kutyájára, jóddal kezeli sebét.

Hálás dolog Istentől kérni audenciát.
Neki megfelel időeltolódástól
függetlenül. Ezért az öreg
elmond egy imát és reggelente
friss vizet tesz a kutyatálba.

Reggeli után

Reggeli után piacra
jártunk, henteshez, akire
leginkább felnéztem.
Mindig rágott valamit a
csemegepult felett.

Csibésznek hívott,
adott kóstolót tepertőből.
Hatalmas, hideg fegyvereket
fent, ha háttal állt és
csontot tört, húst
vágott minden sújtása.

Diadalmas szalámi-
trófeák lógtak az üzletben.
Termetes ember volt a
hentes. Én is olyan
akartam lenni. Egy lovag,
hős. Nyers húsok királya.

Zsíros köntösét köpenynek
láttam. Paprikás füstölt
jogar. Vára fala üveg,
mögötte egy-egy
zászlóalj: aszpikos, csípős
főtt és fokhagymás.

Fehér kesztyűt hordott,
mint uraknál szokás,
hajháló koronát. Zöld
paripája régi kétütemű.

Utána postára vittél.
Utáltam a sorban állást.