Filotás Karina: Ahol a szerelmeknek helye van és más versek

Ahol a szerelmeknek helye van

Szél van az utcán.
Félrelököd.
A téli tájban szmogos az álnosztalgia.
Mindenki a saját gyerekkorát képzeli oda.
Közben zsebeken osztoznak a kezek.
Végre elég hideg van a szerelmekhez.
Szóközökből zárt sorközökké változnak,
majd együtt átkelnek a zebrán.
Ha megkérdezik őket azt mondják,
hogy a szerelem helye a Gellért-hegy nyáron,
meg a zseb ilyenkor télen.
Igazságuk szerint egész Budapest megfelel arra a célra,
hogy szerelmeket rakjanak bele.
Arra senki nem gondol,
hogy jégzajlás idején a Duna szíve is eltörik.
Ha engem kérdeznének,
azt mondanám, a helye a vizében van.
Olyan tavaszias, lehetetlen-kék hullámzásban.
Te azt mondod, nem tudsz úszni.
Én azt mondom, hogy a szemedben zajlik a szerelmünk.
Majd sétálunk benne ketten.

Egy másik város

Az Adrián örökké nyár van.
A naplementés utcák
széleit sóval bugyolálják be.
Fehér köveken csiszolják sarkukat
derékszögre a bámészkodók.
Sovány macskák járnak
nyolcast a lábak körül,
hátha csurran-cseppen valami
a megtakarításokból.
Felhajtott inggallérok
falják magukba a mediterrán életet.
A túlrévedésekből a kikötői hullámok
rántanak vissza.
Megcsapkodják a lábam.
Ismeretlen nyelv, mégis értem.
Boldogság.

Vándorkép

Annyi helyen akartam már lenni,
hogy az otthoni sarkokat árván hagytam.
Nem töltöttem ki.
Helyettem formára szőtte félelmeimmel a pók,
aki biztos, hogy azért lett a lakbér nélküli lakótársam,
hogy emlékeztessen, én is halandó maradok.
Tulajdonképpen mégsem ő az, akitől félek.
Az egzisztenciális gondok már a létformám részei.
Ha összetalálkozunk a lépcsőházban,
direkt a postaládához megyek előbb.
Ha együtt lifteznénk, hamar elfogynék.

Úgyis azt mondom mindig, hogy utazó vagyok.
Ha elég apró leszek, utazhatok a bőröndökben,
amit világ körüli utakra vesznek.
Végül csak Horvátországig jutnak el vele.
Ha odaérünk a régóta várt nyaralásokra,
minden rokonnak ismerős látványossággal képet csinálunk.
A legszebb, hogy én is rajta leszek, pedig nem.
De tovább utazunk és az óratorony lábánál,
tengeröbölben, erdő szélén és a várudvaron is úgy csinálok majd,
mint aki észre se vesz titeket.
Ez a mozdulat nektek is nagyon megy majd.
Aztán hazaérünk, és ti előhívtok minket.
Újabb családi album készül rólatok és rólam.
Szép emlék.
Ha előveszitek, újra megjelenek, mint dzsinn a palackból.
Karácsonykor majd a nosztalgiavonaton egyikőtök anyukája lehet, hogy felsóhajt:
– Milyen kár, hogy ebbe a képbe is belesétált valaki!

Újabb pont a halhatatlanságnak.
A póknak mégsem volt igaza.