Fecske Csaba: Versek

2020. június 19., 18:50
Fekti Vera: Fürdőháznál (olaj, vászon, 75 × 80 cm, 2014)

 

Öreg kandúr nyávogása

 

ó azok a régi szép idők

mosolyba öltözött drága nők

a nyarat bőrükön viselők

a szégyenlősök a nagymenők

 

mellük ficánkol a blúz alatt

mint zsákban a fürge kismalac

ó mellbimbó-barna éjszakák

mikor huncut hold kacsint le rád

 

cserepes száj kiszáradt torok

hajnalig érő sörök borok

akár a végsőkig menni el

nem tartozni soha semmivel

 

csörgőóra hangú reggelek

a tükörbe nézni nem merek

bordáim mögött szívem úgy lapul

mint bokor alatt a gyáva nyúl

 

az egykor élt napok már dögök

a falra festem az ördögöt

ó félrevert szív  ó Istenem

mindennek csak hamuját lelem

 

Tengerparton

 

mezítláb sétált kezében a cipőkkel

a tavalyi nyarat viselte bőrén

július volt nagyon

az ég minden kékje a tengerbe zúdult

a parton meredező zord sziklák

mintha az időt akarták volna megállítani

füstös  kis csehóban sört ittunk meg rumot

zöld szeme volt temérdek haja

vidáman énekelt a só szagú szélben

rövid éjszaka volt a hajnal korán

és durván kopogtatott az ablakon

 

(Karantének)