(A Jókáról kitelepített felvidéki magyarok új települései)
SOMBEREK
Kis Somberek, kis Somberek,
gólya száll a házak felett,
Pusztatemplom körül repül,
nem érzi magát egyedül.
Sombereket óvom, áldom,
itt született Kalász Márton.
Svábok őse, magyar költő,
nem volt gyáva, nem lett önző.
Szerb templom meg Német Tájház,
Somberekre száll az áldás,
nemzetségből van itt több is,
szívük egymásnak kiöntik.
Bukovinai székelynek
a hold kalapot emelget,
felvidéki bús éneket
tanulnak a falevelek.
Kis Somberek, kis Somberek,
gólya száll a házak felett,
Pusztatemplom körül repül,
nem érzi magát egyedül.
DUNASZEKCSŐ
Lugiónak hívták egykor,
ős kelta nép bírta,
a római korban lesz majd
dicső Florentina.
E környéknek fontossága
csak felfelé ível,
Ete fiának hős Árpád
adta tiszta szívvel.
Edő megvédte e tájat,
lakosait óvta,
fürgén dolgoztak a népek,
bizony, szöcske módra.
Széles-patak völgyben terül
el ma Dunaszekcső,
a Duna jobb partján fekszik,
óvja a teremtő.
Keresztülfolyik a falun
a csöndes, bús Lánka,
Diáki-patak követi,
tart a mennyországba.
Világégés, száműzetés
tizedelte népét,
felütötte fejét többször
járvány és szegénység.
Együtt örül a tavasznak
a sokác meg a sváb,
bajai halászlé mellett
vigad a sokaság.
Felvidék kitelepített
magyarja táncra kel,
tamagucsi temetőről
roma lány énekel.
A várhegyen kincsre lelhetsz,
ha nem sietsz, nagy kár,
többször is járt arrafelé
a római császár.
.
GÖRCSÖNYDOBOKA
Baranyai-dombság,
nincsen neki vége,
Csele-patak siet
a Duna ölébe.
Mohácstól északra
egyesült két falu,
szent Flórián arra
a legnagyobb tanú.
Valamikor hajdan
török dúlt rabolva,
üres lett, kiürült,
lett belőlük puszta.
Cselegörcsöny nagyobb,
északabbra fekszik,
cseledobokai
lakókkal veszekszik.
Görcsönydobokának
a legnagyobb gondja,
egyik falu a másikat
átejti, átdobja.
Baranyai-dombság,
nincsen neki vége,
Csele-patak siet
a Duna ölébe.
UDVAR
Híres római hadiút
haladt át e helyen,
Aquincum és Mursa között
járt a veszedelem.
Óbuda és Eszék között,
mai magyar néven,
Udvar az oszmán időkben
elpusztult egészen.
Német telepek később
otthonukká tették,
kiebrudalt magyaroknak
hozott jó szerencsét.
Határátkelőhelyem volt,
mentem szelek szárnyán,
Pélmonostor felé tartva,
Horvátország várt rám.
LÁNYCSÓK
E páratlan szép vidéket
három leányzó uralta,
örökségük megosztották,
kijártak a Bég-patakra.
Vörös hajú volt az egyik,
Mártának hívták a népek,
Vörösmarton boldogan élt,
tenyerén a szerencsének.
Bolondos lány volt a másik,
Villányban lakott kacagva,
Vígkedélyűnek nevezték,
csípős nyelvét nem tagadta.
Összekapott testvérével,
azt mondta rá: ravasz, csalfa,
kigúnyolta vörös haját,
hajba kaptak, bizony hajba.
Több tíz évig nem beszéltek,
de a harmadik leányzó,
jó szívéről volt az híres,
meg arról, hogy nagy varázsló,
elhívta egy csellel őket,
egyenesen a házába,
ki is békítette hamar
testvéreit nemsokára.
Összecsókolózva aztán
kimentek a Bég-patakra,
Lánycsóknak hívja a falut
a nép apraja és nagyja.
GÖDRE
Bronzkori, római lelet
már számtalan akadt erre,
búsan gondol a lakosság
a dúló török seregre.
Hegyháti e kincses község,
ízes annak finom bora,
holicsi németek lakták,
nem ittak ők vizet soha.
Itáliába és Bécsbe
eljutott e híres nedű,
ki fogyasztja napi hétszer,
annak sorsa nem keserű.
Dombos Gödre, Kiskeresztúr,
Gödreszentmárton községe,
egy faluvá olvadt össze,
összeforrtak, szerencsére.
A második háborúnak
hiába volt végre vége,
követte a németeknek
fájó kitelepítése.
Felvidékről elüldözött
magyarok jöttek helyükre,
dehogy jöttek, hozták őket,
erőszakkal, meggyötörve.
Hegyháti e kincses község,
domb a könnyet rég beitta,
e kort háta közepére
se kívánja Gödre vissza.
SZÁGY, BARANYASZENTGYÖRGY
Zselici dombságnak
baranyai felén,
Szágy hűs völgyben pihen,
álmodozik szegény.
A török kiűzést
követi a béke,
kalamásznál van már
kocsikenőcs végre.
Végtelen erdőkkel
borított vidékre
németek költöznek,
üvegfúvók népe.
Baranyaszentgyörgyön
az a nagy hír járja,
böjtidőben jó a
kukoricakása.
Harmatban fürödnek
Szent György-nap hajnalán,
bőrükön ne hagyjon
kiütést a csalán.
MECSEKJÁNOSI, MECSEKFALU
Mecsekjánosi faluban
minden legény Jani,
János legyen örökzöldet
lehet csak hallani.
Dénes Gizella írónő
imádta e tájat,
hosszú éveket töltött itt,
szárnyalt az alázat.
Mecsekfalu, régen Szopok,
mindenre volt dolga,
az ember az igazságot
anyatejjel szopta.
Komló város fontos része
mindkét falu mára,
abban hisznek, bányászat még
lesz itt nemsokára.
