Evidencia
Amikor eszedbe jutnak
a megismételhetetlen dolgok,
nem azok már, amiként
beférkőztek az elmédbe.
A költő, ha befejezi a verset,
valójában kisétál belőle,
de az ajtó becsapódik,
kilincs pedig csak belül van.
A lehetetlen dolgok
lehetőséget hordoznak
magukban, mint az élőlények
a szívet, a májat.
Jelentés nélkül a szavak
önmagukról jelentenek.
Kultúra
(Farkas Árpád tanárom emlékére)
Az angyal, aki leoperáltatta
szárnyait, megsemmisült, eggyé lett a
nemlétet renováló tökéletes-
séggel, minek a köldökzsinórja a
felejtés, de szárnyai megmaradtak,
időtállóak lettek, nem mintha ez
számítana a komfortzónájába
menekülő, ösztönösen táguló
világegyetemnek. Az örök angyal,
ki leoperáltatta szárnyait, ha
a Teremtőt kéri meg ugyanerre,
az egy ujjcsettintéssel elintézte
volna, de az angyal nem a csodákban,
hanem az álmokban hitt, pedig sose
hunyta le a szemét egy pillanatra
sem, nem szundított el, mint az Istene.
Némi jóhiszeműséggel azt hinnénk,
bűnös ember lehetett csak képes szót-
fogadni az angyalnak, és levágni
szép szárnyait, melyekkel a kísértést
űzte el magától. De költő volt ő,
aki tudta, hogy az őszinte művész,
ki a valóságot írja, bizonyí-
ték hiányában nem kérhető számon.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)