Fellinger Károly: Evidencia – versek

2022. november 02., 14:31
Gesztelyi Nagy Zsuzsanna: A soha el nem múló múlt I. (vegyes technika, papír, 57 × 76 cm, 2019.)

Evidencia

Amikor eszedbe jutnak
a megismételhetetlen dolgok,
nem azok már, amiként
beférkőztek az elmédbe.

A költő, ha befejezi a verset,
valójában kisétál belőle,
de az ajtó becsapódik,
kilincs pedig csak belül van.

A lehetetlen dolgok
lehetőséget hordoznak
magukban, mint az élőlények
a szívet, a májat.

Jelentés nélkül a szavak
önmagukról jelentenek.

 

Kultúra
(Farkas Árpád tanárom emlékére)

Az angyal, aki leoperáltatta
szárnyait, megsemmisült, eggyé lett a
nemlétet renováló tökéletes-
séggel, minek a köldökzsinórja a

felejtés, de szárnyai megmaradtak,
időtállóak lettek, nem mintha ez
számítana a komfortzónájába
menekülő, ösztönösen táguló

világegyetemnek. Az örök angyal,
ki leoperáltatta szárnyait, ha
a Teremtőt kéri meg ugyanerre,
az egy ujjcsettintéssel elintézte

volna, de az angyal nem a csodákban,
hanem az álmokban hitt, pedig sose
hunyta le a szemét egy pillanatra
sem, nem szundított el, mint az Istene.

Némi jóhiszeműséggel azt hinnénk,
bűnös ember lehetett csak képes szót-
fogadni az angyalnak, és levágni
szép szárnyait, melyekkel a kísértést

űzte el magától. De költő volt ő,
aki tudta, hogy az őszinte művész,
ki a valóságot írja, bizonyí-
ték hiányában nem kérhető számon.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)