Ferencz Imre: Hetvenkettő

2020. november 19., 03:25
Nemes László: Önarckép III. (akril, 40 × 30 cm, 2005)

Hetvenkét éves lettem én,
ötven éve már nem legény,
családbarát.


Sajnálom József Attilát,
túl korán hagyta el korát,
szegény feje.


Negyven évvel túléltem őt,
kicseleztem a temetőt,
szégyenszemre.


Hetvenkét gyertyám égett le,
s nem vagyok még elföldelve,
hihetetlen…


Élek még amíg csak lehet,
kibírok még néhány telet,
reménykedem.


Akár a szódás a lovát,
csak verjen a szívem tovább,
kalapáljon.


Verjen, hogy írjak verseket,
pedig nem azzal keresem
a kenyerem…


Ha nem ver akkor feldobom
én is a talpam, gondolom,
mint bárki más.


De ezt a verset legalább
hetvenkettő szaladja át,
ha teheti!


Igaz, nem világrengető,
de legalább még érthető
öreg szöveg.


Ki írta nem halhatatlan,
halandó, nem csalhatatlan,
öreg szivar.


Mikor már a szíve nem ver,
felhagy ő a költészettel,
bizonyisten!


2020. IX. 28.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. októberi számában)