Ferencz Imre: Ragály

1.

Csillagászati arányok

és láthatatlan parányok

Sugárhajtású rakéták

támaszpontok atombombák

Egyetlenegy gombnyomással

leszámolhatnak a világgal

Egyre nagyobb a tudomány

de akad még mindig talány

Azt hiszik uralják az Űrt

s nem találják kazalban a tűt

Mikró- és makrókozmosz

Uram a jövőnk mit hoz

Kiszolgáltatva önmaguknak

teremtményeid mire jutnak

Hiába áltatgatjuk magunk

sokszor tehetetlenek vagyunk

Ha kitör a világjárvány

elvisz egy vírus a hátán

2.

A temetést mellőzzétek,

s a temetőt kerüljétek,

                                    Ilus!

Ne gyertek el a toromra,

ha elvisz engem a korona-

                                    vírus!

A végét várjátok ti ki,

hátha a többség túléli
                                  a veszélyt!

Hátha a világ talpra áll,

és felcsillan a szivárvány

                                  az égen!

Hátha a jövőnk kiderül,

mert az Isten megkönyörül

                                        rajtunk!

Várom a hírt, hogy a gyógyszerét

a kutatók már felfedezték

                                      valahol.

3.

Ne lépj ki a házból, öregem

mert megbüntet a történelem!

Akkor teszel a közösségért,

ha nem fogod meg senki kezét!

Örülj annak, hogy még lehet

vásárolni lenn kenyeret!

Ha hazatértél, moss kezet,

fertőtlenítsd az életed!

4.

Uram, a haldoklás meghitt perceit

ágyban párnák közt add meg itt,

de ha a helyzet nem emberi,

ne hagyd az embert ordítani.

(amikor az élet drámai,

nem viseli el azt Márai.)

arra kérlek, Uram, ha teheted,

ne vedd el a revolveremet,

ha látod, hogy nagy a fájdalom,

ne késlekedjék a szánalom,

ha ép ésszel el nem viselhetem,

hát essünk túl ezen, esedezem,

ha a lélek a testet megutálta,

engedd mindkettőt szabadjára,

válaszd szét a testet s a lelket,

te ezt könnyedén megteheted.

Uram, add meg nekem a módját,

hogy mondhassák: látjátok jól járt.

5.

Uram, igaz, hogy elkárhoztunk,

de most már térdre hullunk

                                     előtted!

Könyörülj meg rajtunk, Fennség,

mielőtt kétségbe esnénk

                                   egészen!

Bocsásd meg a vétkeinket,

adjál nekünk békességet,

                                    hisz teheted!

Vörös riasztás ne legyen,

és se sárga veszedelem

                                  sehol se!

6.

Meddig tart vajon a vesztegzár,

meddig fenyeget minket a halál

                                    a tévéből?

Várjuk, hogy legyen már vége,

s kimehessünk végre a térre

                                   a vécéből.

Kibírja-e, vajon, holnapig,

aki az intenzíven fekszik

                                    kómában?

Reméljük, hogy meghallgatásra

talál majd a pápa imája...

                                    Rómában.

7.

Nagy lett az ördög hatalma,

ezért az Isten behúzta

                                   a féket.

Tavasztól áll a vesztegzár,

nyomd meg a feneked Baltazár,

                                     a széken!

Tudjuk, nem olyan egyszerű,

mert mozog, nyüslet, mint a nyű,

                                   az ember.

Meddig tart még a karantén?

Reméljük, lassan véget ér,

                                     és lecseng.

8.

Tán optimista volna,

régi barátom, Pista,
                               ha élne!

Én pesszimista vagyok,

mivel a bajok nagyok,

                                   és félek!

9.

(Haljunk meg itthon, barátom,

ne az intenzív osztályon,

               ha már

               lejárt

a mandátumunk ideje,

s nem férünk be a keretbe...)

2020. április

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)