Galló Kovács Zsuzsanna: Versek

2020. július 08., 17:44
Csomortáni Gál László: A madarakéból élünk (2017)

Ugye, nem baj

Húsz évet letagadhatok, mondtad,

nevettem, mert nem hoztál szemüveget,

így ugyanazt etted, amit én választottam

amíg telefonáltál, akkor már ez volt

a harmadik telefonod, ugye, nem baj.

Hat éve egy másik étteremben

egy falatot sem bírtam lenyelni

az izgalomtól.

Koccintottunk, a pezsgőtől

kipirultam, most nem kellett

megcsípnem magam,

mint hat éve, a mosdó tükrében

látva sápadt arcomat.

Persze, mehetünk, mondtam,

pedig maradtam volna még,

már csak azt mondd meg

drága, kedves barátom,

mit kezdjek a letagadott húsz

évemmel nélküled,

kezemben a tőled kapott egy szál

vörös rózsával, egyedül

a hotelszobában

 

Testéhez szorítva

Ma halt meg Palikám,

mondta nagymamám

minden év február hatodikán,

s mesélt az aratásról,

a keresztbe rakott kévék

gabonaszagáról,

a nyolc hónapos Palikáról,

akit a földekre vinnie kellett magával,

s akinek gyermekkorát, mint

leheletfinom fátyol vonta be

a tüdőszanatóriumi magány.

Van fölöttünk nagyobb Úr,

hitte nagymamám,

s a szentolvasót

testéhez szorítva súgta,

Palika vár

 

hófehértiszta

albérleti szobád

küszöbén feküdt

észre sem vette

mint lépek át felette

távozáskor megérintettem

hófehértiszta szőre

lágy volt és selymes

észre sem vettem

ifjúságomat

léptem át felette

 

(Karantének)