Gömöri Kovács István: Nem akarok én... és más versek

2023. február 14., 08:08
Rácz Noémi: Az utolsó fa, 2021

Nem akarok én…

Nem akarok én céltalan sokat,
földre lehozni a csillagokat.

Sárkánnyal vívni, rézerdőt járni,
bűvölő hangú sípot találni…

Juhász Dósa János | Gömöri Kovács István, aki versekben oktatta a diákjait
„Gömöri Kovács István sok mindent megverselt, évszakokról, ünnepekről, tanévnyitóról és tanévzáróról, természetről, unokáról egyaránt olvashatunk a kötetben. Ami a legszembetűnőbb, az a tartalom és a forma egységének a hiánya” – állapítja meg a 72 verset/versikét/tréfás keresztrejtvényt tartalmazó kötetről az Új Szó kritikusa, Csáky Károly, aki szerint Gömöri Kovács István valamennyi verséből érezzük az oktatónevelő szándékot.

Gyerekes céllal vágyok előre,
feljutni egyszer a szirttetőre!

S ott megpihenve dalolni egyet,
fodorba kötni a fényt s a csendet.

 

Adjon Isten

Adjon Isten minden jót,
Szívben fogant kedves szót.

Akinek nincs, szeretőt,
A lányoknak főkötőt.

Nekik fehér kenyeret,
S egészséges gyereket.

Nagyapónak borocskát,
A térdére unokát.

Az élőknek örömet,
A holtakra könnyeket.

Víg esztendőt, gazdagot,
Háztetőre galambot.

Május-esőt, eleget,
Kalászhúzó meleget.

Nagy szüretet, borosat,
s hozzá vidám dalokat.

Adjon Isten minden jót,
Több bölcsőt, mint koporsót…

 

Tél

Téli hóban ballagok,
hallgatnak az ablakok.

A kis mackó szundikál,
azt sem tudja, hol a nyár.

Álmodik a vén boglya,
félrebillent a kontya.

A Sajó is befagyott,
mind meghaltak a habok.

Égen, földön hó és tél,
egész világ tejfehér.

Csak a kémény pipázik,
piros nyelve kilátszik.

 

Fehér álom

A hópihék hullnak, szállnak,
új színt hoznak a világnak.

A házak közt kacérkodva
rácsókolnak az arcokra.

És csak egyre szállnak, hullnak,
betakarnak jelent, múltat.

Barna rögök, száraz ágak
hó nélkül nem álmodnának.

S ez a puha fehér álom
békét hint szét a világon.

 

A kis cinke

Egy kis cinke járogatott
hozzánk az ablakra,
csőrével – ha nagyon fázott –,
meg is kocogtatta.

Raktam neki napraforgót,
s vizet is egy tálba,
ha jóllakott, odaröppent
a kis almafára.

Ott cipegte nagy vidáman:
– Ne félj, meghálálom,
elpusztítom a hernyókat
mind a jövő nyáron!

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. januári számában)