lámpafénynél
A lélek tele van hullócsillagokkal.
(Victor Hugo)
a lámpa sárgán kacsintott,
bőrbe égető mosolyokat
csalogattak a fényszórások.
mindketten könnyezni kezdtünk,
ahogy a bizalomért káromkodó
homályos alak hátulról meglökött.
nem volt baj, addigra eldöntöttük:
meglopva az elkerülést,
kézen fogva, homokesőben
bízzuk egymásra szemeinket.
Emberlépték
Veress Gerzson Tudom, de mégis című versére
Nekifeszülünk
a kilakoltatásnak,
évtizedeket késünk,
s újrajátsszuk árulásaink
hatálytalanított idejét.
Háttérzajban elszabadult
színek rajzolják meg
az idetévedt hűség-morzsákat,
de mi tovább bújócskázunk
az évszakok testtelen
öntisztulásában.
Lázálom
Amikor hónapok óta először
fekete macskával álmodtam,
újból utolért a fájdalomért
felelős görcs, a rángatózás,
feszültek az izmaim,
berekedt torokkal kiabáltam,
senki nem fogta le a karjaimat,
összevissza hadonásztam,
levertem mindent az éjjeliszekrényről,
az összetört lámpaégővel elvágtad a kezed,
rettegtél tőlem és gyűlölted az álmaimat,
én meg nem emlékszem semmi másra,
csak annyira, hogy újból rám tört a görcs,
amikor hónapok óta először
fekete macskával álmodtam.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. decemberi számában)