Juhász Zsuzsanna: Versek

2022. augusztus 10., 09:10
Vajna László K.: Aranydomb (akril, vászon, 100 × 100 cm, 2018)

Rögzítés

Hajszállüktetés. Fölötte az üvegsíkú reggel.
Rajta megvérző mandaringurulás.
Borozgató lombkoronák terítetlen asztalunk
fölött. A hold udvarán eleresztik a kutyákat.
Csendes nyári golyóhullás valamelyik partodon,
tengerem. Mert várt még a bodza, hogy én is
fehéren szégyenletes fanyar szitkokkal álljak elé.


Őstér

A dőlés vészfoganata:
az előmerészkedő köldök,
a homlok lemondásra kész,
s a takaró őstériszonyban.


Emelkedő sorok

A füst háta mögött
katakombák széthúzott függönyei,
istenről lehull a tudás, mint levetett kígyóbőr,
csendőr-hiénák zárt bonctermek előtt.


Szervtelen

Legyek és posztumusz fűcsomók.
Suta birtokragok az ösvények kereszttüzében.
Az önimádat lebocsátott rétjei.
Avar-őrjárat a szervtelen sötétben.


Achát

Réteg a rétegen.
Látni minden lépését a Földnek,
s a Bárányt,
ahogy visszaparancsolja
a frissen fölvirágzott földgyalukat.


Utak

Utak – halottgyalázó trófeák,
szénporos, fürge ágyai álomujjainknak,
madárcsőrű fák haltalan folyói,
sorstársai a becenevű balladáknak.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. júliusi számában)