Amikor a bogarak bejöttek a városba,
elsötétült az ég.
Tompa szirénahang telepedett a háztetőkre.
Az emberek pincékbe bújtak
a skorpiók, százlábúak és vöröshangyák elől,
de azok fölmásztak a várhegyre,
beszivárogtak a vár falaiba,
megmérgezték a kertet.
Rátámadtak az ott röpködő madárra.
Megbénították, kitépték szárnyait,
sötét kamrába zárták, ahova nem jut be a fény.
Mégsem tudtak bőre alá kúszni,
és a szívéig férkőzni.
Amikor elhallgattak a szirénák,
előbb csak az emberek árnyékai jöttek ki a föld alól.
Elengedték, akik néhány órája voltak.
Az utcák nem ugyanazok.
A fák nem ugyanazok.
Többé a templomharang sem ugyanaz.
A kifosztott várhegyet
a fel-alá köröző szél is elkerülte.
Még hosszan nem jött elő a Nap.
Minden elnémult.
A szerző a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasa.