Kutrovátz Renátó: Versek

2020. július 17., 16:10
Gulyás Andrea: Összefüggések (akril, vászon, 210 × 70 cm, 2019)

Merülés

El akarok merülni a karjaidban,

ahogy a part menti sziklák is

a meghízott tengerben.

Tudom, hogy ez nem állandó,

hisz a Hold is folyton változik,

egyszer sovány,

egyszer kövér az égen,

de egy becsapódó hullám erejéig

nem akarok fuldokolni,

csak érezni téged.

Aztán merülni akarok benned,

egyre mélyebbre,

lecsorogni a bordáidon

egészen a szívedig,

ahol a vér is cserélődik,

hátha megalvadok az egyik kamrádban.

 

Hét év

Hét év, mindössze ennyi idő kell

ahhoz, hogy le tudd vedleni egy

másik ember érintését.

Hét év, ennyi idő kell ahhoz,

hogy eltüntesd az ajkadról

a megbánás keserű ízét.

Mennyire érdekes,

nekem hét év ahhoz is kevés lesz,

hogy az első találkozásunkat

teljesen elfelejtsem.

 

Mostanában a gondolataimban

keresek menedéket,

s a búcsúszavaid visszhangjával

takarózom be a viharos estéken.

A hosszú sétákban sem lelem már a megnyugvást,

a madarak csivitelése is pokolba tudna kergetni.

Pedig tavasz van,

s ilyenkor minden változik,

legalábbis a bölcsek

ezt szokták mondani.

Amióta elhagytál,

bennem egy apró rezdülés sem változott,

ugyanúgy a sarokban pihenek,

mint az itt hagyott ruháid.

A szövetüket a könnyeimmel mosom,

s a bejárati ajtót bámulom,

hátha egyszer visszatérsz,

s felemelsz a nehéz bánatból.

 

Intelem

Pihenj nyugodtan, testvérem,

már nem kell a gondok ölében nődögélned.

Egy új dolognak lehetsz a részese,

a kezedbe kaptad a sorsod s az életed.

Az elvált szülők nem szenvednek tovább,

ahogy a ketrecekből szabadult

vadállatok sorsa is a szabadság.

Lebegnek tér és feszültség nélkül

hidd el, szeretnek,

csak szeretnek… végül.

Nincs olyan, hogy egyszerű vagy komplikált,

mert semmi sem az, aminek látszik.

S ne fuss, ne rohanj a démonaid elől,

egyszer úgyis utolérnek,

lehetsz, erős, bátor, gyenge,

kapaszkodnod kell

abba, ami fontos,

vagy ha nincs olyan,

akkor mindenbe.

Pihenj nyugodtan, testvérem,

ma még őrizni fogom az álmod,

s becsukom az összes ablakot,

hogy a sötétség ne bántson.

De fel kell hogy kelj reggel,

legyen bármilyen szép az álmod,

 

(Karantének)