Lakatos Mihály: Ádám búcsúja

2020. augusztus 20., 09:06

Tenk László: Folyóparti kiűzetés (olaj, tempera, farostlemez, 95 × 95 cm, 2017)

Uram, nem hányom szemedre,

hogy már az első napon ránk küldted

a kígyót,

pedig tudtad, zsengék vagyunk még,

alig ocsúdottak,

ily nagy próbatételt ki nem állunk.

Hogyan is hányhatnám én,

aki már az első napon

méltatlannak bizonyultam

nem csak hozzád, önmagamhoz is,

aki hit helyett tudást akartam,

s ím, megbántottalak Téged,

mert nélküled, a magam erejéből

vágytam a teljességet.

Nem hibáztatom az asszonyt sem – testemből való,

így magamé is mindaz, mi tőle jő – ha rossz, ha jó.

Elmegyünk persze, el, ahogyan kéred,

bár időnk sem volt megtapasztalni,

milyen, mit elhagyunk, az Éden,

csupán egy kérdés még, Uram,

egy, mely azóta sem hagy nyugalomban:

ha nem nekünk, akkor kinek

állt az a fa ottan?!

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. április 18-i számában.)

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.