Első helsingőri feljegyzés
Ahogy gondolkodsz róla,
olyanná lesznek a dolgok végül,
a fontos az csendben, láthatatlan épül.
Megtanultad azt is, semmi sem tiéd,
mintha rajtad kívül lenne benned,
talán ettől tudod, hogy te te vagy,
talán ezt mondják kegyelemnek.
Múlik a perc, s mégis, mintha örökre állna,
közülünk a legnagyobb is szerencsétlen árva.
S mert többet birtokolsz, egyre kevesebbet tudsz,
érzed, hogy romlik lassan, amin egyre több a pucc.
Bizonytalan vagy már, mi a rossz, a jó,
de a fájdalomtól elszánt leszel és odaadó.
Úgy tűnhet, mozdul tudatod mélyén a tó,
de ne álltasd magad: a változás is csak illúzió.
Hiába akarsz, csak a játékban lehetsz szabad,
ha ezt megérted közben, már az se baj, ha
nem minden előadás végén szól a taps.
Trianon-töredék
Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk,
Nyisson ajtót nekünk a reménység!”
József Attila
Tudták, hogy ez csak fegyverszünet lesz, nem béke,
s elkezdődött, amiről azt hitték, hogy vége.
Az erőszakon erővel győzni nem lehet.
Annak nyílik tér, ki jobban s okosabban szeret:
írja át szívünk lüktetése a belső térképeket.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)
Mielőtt elolvasnánk Böszörményi Zoltán Regál című művét, amely idén második kiadásban jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában (az első kiadást, amelyet az Ulpius-ház publikált, öt nyelvre fordították le, 2016-ban a Frankfurti Könyvvásárra jelent meg németül), érdemes megismerkednünk a szerző élettörténetével, amely ebben a műben a történet előzményeként szolgál.
1929-ben Deák Imre kutató megtalálja a bécsi Állami Levéltárban August von Heydte báró 1854-es jelentését az 1849. július 31-én zajlott fehéregyházi csatáról és az általa Petőfinek nézett személy holttestének leírásáról, azt saját fordításában közzé is teszik (1) (a jelentés eredeti német szövege mindmáig közöletlen). Ebben szó van arról, hogy a Petőfinek nézett holttest a „Landstraße” melletti „Sprigbrunnen”-nél (szökőkútnál, szökőforrásnál) feküdt. Alább azt járom körül, melyik „Landstraße”-n is járt pontosan Heydte.
Feltételezem, hogy anyja szomorúan, apja mérgesen mondogatta Lisnyi Móricnak, hagyjon fel a dologgal. Ő azonban egy álomért nemcsak a családi fészket, de a jogi és a közgazdasági egyetemet is otthagyta, mindkettőt még az első vizsgaidőszak előtt. És most itt ül a sarki presszóban, annak is a legsarkában, ahonnan az egyik ablakon át a márkaboltokkal teli rendezett, tiszta sugárútra, a másikon meg a szutykos, hófoltos sikátor bejáratára lát. Most végre van egy pályázat, amelyre benevezhet, jó eséllyel nyerhet is.
A csíkrákosi-göröcsfalvi római katolikus erődtemplom a bástyaszerű tornyán lévő rejtélyes ábrázolásokról vált híressé. A négyzetes kockákba osztott, figurákkal díszített festménysorozaton állatok, emberek, égitestek, különféle jelek tűnnek fel, amelyek értelme mindmáig megfejtetlen. A toronyhoz kapcsolódik egy friss botrány is: a 2001–2004 között végzett szakszerűtlen restaurálás következményeit csak most sikerült nagyjából felszámolni.