Hideg van.
Újra fűteni kell,
Mert egyedül, hidd el,
Én is megfagyok.
Hiába állnak strázsát ágyam mellett
Kivont karddal angyalok.
Hideg van.
Kopárra vetkezett a dúslombú erdő.
Karomban ringatnám gyermekem,
Üzenetben szól:
Nincs ideje. Felnőtt.
Vagy jöhetnél, mert fázom,
Ölembe hajthatnád fejed.
Azt mondod, késő,
Ősz van, hideg, nem lehet.
A katona lőtt, bombát indított, talált.
Sikeres napja volt.
Gyermekkórház, öregek otthona, rehabilitációs központ.
Éjjel fáradtan hazatér,
Átöleli az asszonyt,
Megcsókolja,
Megsimítja gyermeke fejét, aki játék katonával játszik.
Apuka! Mi a parancs? Mondj egy célpontot, és lövök,
csak, kérlek, ne a macit.
A mosogatótálból a vizet
Az udvarra löttyinti, és rágyújt.
Bent megöleli a kisfiút és mesét mond neki.
A koordináták lelketlenek, gondolja, miközben
lassan elszenderül.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. novemberi számában)