Tánczos Eszter: Haló, érkezem! – versek

haló! érkezem

vársz rám, ugye?

szeretnél velem zsiráfokat kigyógyítani a bipolaritásból,

a meztelen csigának házat bérelni

és a legyeknek nem zümmögő motort venni.

nem?

haló! már itt vagyok.

vártál rám, ugye?

vagy most már a zsiráftól pénzt kérsz a kezelésért,

a csigának megemeled a házbért,

s a légynek nem elég már a benzin?

nem.

haló! elmentem.

vársz vissza, ugye?

vagy talán a zsiráf öngyilkos lett,

a csiga lakástalan

a légy pedig meghalt a főúton?

igen.

haló, haló, haló…

halucinálom

álmodom vagy haluzok?

ébredezek vagy alszok még?

lélegzek vagy az egy más emlék?

érzek vagy csak tapintok?

ő is itt van? mert ha igen elmennék.

te se hallod a hangját? vagy csak én felejtettem el rég?

te vagy én? s ők a buta?

vagy mások a te hibáid?

talán te vagy hibáid mása?

s mink a bajosok?

smink a bajotok.

ezek a majom, s te a gorillák?

azok száll s te csak állsz?

föld, gyökér, ég, felhő, álom

talán ezt mind csak hallucinálom?

másnév

nem én?

nem én vagyok a felelős érted?

azért, hogy megjavítsalak?

vagy felvidítsalak?

ne mondj butaságot, drága.

nem te?

nem te vagy a hibás?

nem a te dolgod vagyok én?

talán miattad van ez az egész?

ne hazudj lelkem.

nem mi?

nem mi alkotjuk azt ami van?

és nem mi kell megoldjuk?

ha elszúrtuk akkor csak hagyjuk?

ez nem így van baba.

te meg én meg ti és ők?

ezek meg azok

régiek s újak

ugyanaz az érzés marad.

de nem te s nem a másik,

mert ugyanaz van mindhalálig.

tsend!

csend.

cseveg a csárda

csendül a cselló

csattan a cserép

csend.

csöpög a csap

csócsál a csóka

csobog a csermely

csend…

csillan a cserép

cserren a csóka

csügged a csupaszív.

utolsó

nem, nem kell só

nem érdemlem meg

olyan bűnökért fizetek

melyekre nem is emlékezek?

ideges? érzelmileg instabil?

melyik a szakszó rám?

talán a kedves? vagy a jólnevelt kislány?

utolsó éjszakámon veled

hiába vágod fejemhez a szépeket

ha utána úgyis elviszed
az utolsó ujjpercemet

és írni se tudok már ezután

oké.

kávé kitöltve,

gyertya meggyújtva,

hamutárca a helyén,

füzet s toll előttem,

na írjunk!

oké, miről?

rólam, rólad, rólunk?

ami volt, ami nem lesz,

arról, hogy sose volt semmi közted s köztem?

hogy én tűzbe tettem a kezemet érted, te meg leöntötted benzinnel?

vagy talán ezekről, azokról, s amazokról?

azokról akik csak bántottak

a férfiakról, akik csak jót akartak

az Amazonról, csillagokról, fákról?

a kivágott erdőkről?

a felvágott erekről?

a fájról, a mai generációról?

merthát „bezzeg az én időmben”

bezzeg akkor még nem volt bánat.

a lóról, mely blokkban lakott?

arról az animáltról, mely sokat ivott

ki igazából olyan mint én és te összevetve?

oké, felfogtam

blokk. írásblokk.