Mátyás Emőke Ibolya: Füstös plakát – versek

2022. szeptember 24., 08:34
Todor Tamás: Under the Moon (100×95 cm, olaj, vászon, 2018)

Füstös plakát

A hold fényét megszűrte
a pipadohány füstje.
Emberi arcmásokat látok
a polc oldalán megjelenni.
Apámé volt a polc.
Pasztellrajzokat akasztott rá,
később közös emlékeket
elbeszélő szürke képeket.

Anyám színésznő volt,
s itthon is mindig
hisztérikus drámát játszott:
megtanított a vicsorgás
és csábító mosoly átmenetére.
– fontos női fortélyok

Ma éjszaka jobban figyelek,
hátha ő néz vissza rám.
egy rég elfeledett előadást
hirdető plakátról.
Ahogyan a gyufa megszokott
kámforos lehelete
előjegyzi a füst érkezését,
biztosan összeszorított
szemekkel szisszen fel.

Ragályos és örökletes
a függőség,
de generációk óta mindenki
így homályosítja el
az emlékeket.


Zsákfalu

Nagyapám szerint
a faluba csak az áram jön be:
zsákutcába futnak az elektronok.

Nagyanyám szerint
egy kutya sem szökött még el:
a rabok beletörődnek a sorsukba.

Szerintem a gerinced híd volt,
és ahogyan ujjaim végigfutottak
a csigolyák láncán,
minden madár, mi az eresz alatt fészkelt,
az eget vette célba, és csőrével
próbálta áttörni az üvegbúrává alakult,
fennakadt álmokat.

Az özvegyek látták,
ahogyan a madarak feketére festik az eget,
egy repülő morajlását
isteni szónak vélték.

Porként hullottak a szilánkok a földre,
csillogott minden háztető,
mint mikor Lélek jött az égből.

 

Mától

Mától csak a könyvespolc előtt
térdelek, suttogok és várok:
csodára
– erre tanítja szülő a gyermeket.
Fond karod magad köré,
állj a sarokba, játssz,
mosolyogj.
– az idő, ha eltelik, a tartalmat bizonyítani
nem tudod –
Nyugtató szavakat szórnak a tesztlapok,
s ha nem iszod meg a pohárból
most a maradék italod,
elfogy.
A légkörben kiteljesedik, s majd fent
az angyalok földi jóléted nevében koccintanak.
Remélem, nem okozok gondot, fejfájást
a körbevevő csontoknak,
hisz csak jót akarnak nekem:
kapu nélküli kerítést építenek
szellőztetőrendszerrel
és hangszigetelt borítással.
Mától vigyáznak rám,
nem engednek az égbolt közelébe.
– csak halkan mondom, nehogy megtudják,
hogy víz csepeg a regényből,
sós az illata,
s holnap már látom az óceánt.