Kiérdemelted a kísértést
Bűntudat nélkül,
és most az egyszer hihetsz nekem,
azt kívánom,
hogy minden pohár bor után
egyre élesebben
vélj látni magad előtt.
Kiérdemelted a kísértést,
majd a felismerést,
hogy sosem leszek már igazán,
vagy legalábbis a megszokott
módon,
melletted.
Különös ráncok
jelennek meg majd a szemem körül,
és csak a téged kínzó
képekben
maradok ugyanaz.
Tudtodon kívül változom,
az óra mentén sétálva
gyerekesen kerülöm ki a mánust,
így törve meg a monotonitást.
Minden szilveszteri éjszakán
más lányt csókolsz meg,
aztán a sötétben
hazugságokkal
teremted meg a világunkat.
S értékes lesz a játékod,
mert minél megszállottabban
próbálsz pótolni,
annál magabiztosabban
sétál mögöttem a tiszta lelkiismeret.
Hiszen nem kell a haragomtól tartanod,
mert már a reggeli homályban
bosszút álltam
minden visszafojtott lélegzetért.
Összefoglalásképp,
egy istennőt teremtettél,
életed és tudatod fölött én leszek a
Nap:
nem érhetsz hozzám,
de én megengedem magamnak,
hogy kezdőbetűket véssek a bőrödbe.
Szoba tükörrel
Ma megpróbáltam
rendet teremteni,
de azzal, hogy a könyveket
szín vagy szerző alapján
egymás után állítom,
hogy katonákat megszégyenítő
dermedtséggel szalutálnak az adott
szabálynak,
csak kétszínűséget tükröznek.
Mégis, olyan jól mutatnak
egy üresedő szoba falán,
ahol a csend már
folyékony halmazállapotú.
Talán a gitárt sem fogom
elbújtatni a sarokban,
mert akkor, ha elszakad a húr,
– gyakran túlfeszítem;
nem fogom az éjszaka folyamán
a csengését hallani,
és a visszhang már csak másolja
az eredeti tisztaságát.
Közkívánatra, mert így szokás a városban,
felakasztok egy tükröt is,
ami azt a képzetet biztosítja,
hogy jelenlétem önmagában
társaság,
akivel megvitatom
a kreacionista jelleget magában hordó
mindennapok történéseit.