Gyújtópont
Most, hogy meghalt, úgy
csinálunk, mintha bármikor is
gondoltunk volna rá.
Foghatjuk a távolságra,
ami testközelben is fennállt.
Előfordulhat, hogy csak meg akart
védeni a rám leselkedő veszélytől,
ugyanis a medvék gyakran lejártak
a hegyoldalba vájt faluba
kukákat felborogatni.
A felnőttek beszédében könnyen
eltévedtem, de jelenlétük árulkodó volt.
Ahogy sírásók süllyesztik árokba a
koporsót, hirtelen megértem, hogy
mama miért nem engedett közel magához.
Mindenki az esernyőjéhez nyúl,
elkezdett szemerkélni.
Csonka törzsek és hamu,
behegednek az erdő sebei.
Valami kotorászik a szemétben,
megindul felém.
Rave
Pohárban pezsegnek gátlásai.
Lassan feloldódik civil énje.
Ablakból kémlelt feszes női testek
utáni sóvárgása és
kapcsolatteremtési kudarcai
okozta öngyűlölete már a múlté.
Idegen testek tekeregnek körülötte.
Remegnek az elhagyatott gyárépület
falai. Félreeső helyre vonszolva partnereit,
kiéli eltemetett vágyait.
Fagyos levegőben füstölgő
lehelete, mint marháké havas földeken.
Akolmeleget gerjesztve otthonos
nosztalgiát teremt az üszővel,
csapzottan iszik a vályúból.
Ahogy hevíti az ismeretlen folyadék,
polaroidokra szabdalják villámok
az éjszaka folytonosságát,
mielőtt halálra fagynának a jószágok.
Bála
Kétségeim sem élték túl a karambolt,
hiába voltak bőröm alá szíjazva.
Lebegő nyírfák, felhőtlen ég és
hajladozó nádak. Bálába bújva
ünneplem, hogy nem kell többé
megszólalnom. Felszínformáló erők
görgetnek végtelen mezőkön.
Szembesávban, legelésző tehenek.
Amikor kimászom, gazdátlan
parasztházakban borozom.
Asztalon méz és citrom.
Éléskamrában több évszakra
elegendő élelem. Keresem
elvesztett felem a birtokon.
Trónteremben
Baldachinos ágyban fetrengünk.
A komód tetején mandulavessző.
Míg kalandoztam selyemköntösöd
alatt; kivirágzott.
Felcsatolom nyakéked.
Mögötted, az ablakban,
hullámokon vesztegel
néhány bárka.
Az étkezőasztal
két végében ülünk.
Hallgatunk,
mint sült malac
szájában az alma.
Azt rebesgetik, hogy
a trónra pályázol, édesem.
Igyál először a serlegből.
(Karantének)