Nagy Milán László: Versek

2021. január 19., 14:07
Kopriva Attila: Egy birkapásztor élete (olaj, vászon, 60 × 80 cm, 2020)

Gyújtópont


Most, hogy meghalt, úgy

csinálunk, mintha bármikor is

gondoltunk volna rá.

Foghatjuk a távolságra,

ami testközelben is fennállt.

Előfordulhat, hogy csak meg akart

védeni a rám leselkedő veszélytől, 

ugyanis a medvék gyakran lejártak

a hegyoldalba vájt faluba

kukákat felborogatni.

A felnőttek beszédében könnyen 

eltévedtem, de jelenlétük árulkodó volt.

Ahogy sírásók süllyesztik árokba a 

koporsót, hirtelen megértem, hogy 

mama miért nem engedett közel magához. 

Mindenki az esernyőjéhez nyúl,

elkezdett szemerkélni.

Csonka törzsek és hamu,

behegednek az erdő sebei.

Valami kotorászik a szemétben,

megindul felém.

 

Rave

Pohárban pezsegnek gátlásai.

Lassan feloldódik civil énje.

Ablakból kémlelt feszes női testek

utáni sóvárgása és

kapcsolatteremtési kudarcai

okozta öngyűlölete már a múlté.

Idegen testek tekeregnek körülötte.

Remegnek az elhagyatott gyárépület

falai. Félreeső helyre vonszolva partnereit,

kiéli eltemetett vágyait.

Fagyos levegőben füstölgő

lehelete, mint marháké havas földeken.

Akolmeleget gerjesztve otthonos

nosztalgiát teremt az üszővel,

csapzottan iszik a vályúból.

Ahogy hevíti az ismeretlen folyadék,

polaroidokra szabdalják villámok

az éjszaka folytonosságát,

mielőtt halálra fagynának a jószágok.

 

Bála

Kétségeim sem élték túl a karambolt,

hiába voltak bőröm alá szíjazva.

Lebegő nyírfák, felhőtlen ég és

hajladozó nádak. Bálába bújva

ünneplem, hogy nem kell többé

megszólalnom. Felszínformáló erők

görgetnek végtelen mezőkön.

Szembesávban, legelésző tehenek.

Amikor kimászom, gazdátlan

parasztházakban borozom.

Asztalon méz és citrom.

Éléskamrában több évszakra

elegendő élelem. Keresem

elvesztett felem a birtokon.
 

Trónteremben

Baldachinos ágyban fetrengünk.

A komód tetején mandulavessző.

Míg kalandoztam selyemköntösöd

alatt; kivirágzott.

 

Felcsatolom nyakéked.

Mögötted, az ablakban,

hullámokon vesztegel

néhány bárka.

 

Az étkezőasztal

két végében ülünk.

Hallgatunk,

mint sült malac

szájában az alma.

 

Azt rebesgetik, hogy

a trónra pályázol, édesem.

Igyál először a serlegből.

 

(Karantének)