Nagy Zsuka: váltakozások

2020. szeptember 01., 09:57
Thorma János: Meghitt pillanat (olaj, vászon, 85 × 112 cm) – Forrás: Wikimedia Commons

itthon tiszavirágzás volt,
én a kerületeket jártam,
szorított szívvel.

egy lépcsőn ült ember
rám rivallt, rárivalltam, leköpött.
azt képzeltem, te köpsz le engem.

a hídon zenét hallgattak,
ittak, öleltek, csókolóztak.
szép volt az este.

szívtáji balesetek meg vannak,
a Duna is örvénylik, dobál,
mint komp nagy viharokban.
aztán csitul, újra kezdi.

de a légzsákok okoznak sérüléseket.
kívül és legbelül.

túlhordja az ember, amit nem
kell, és a múlást is meg kell szülni,
mint a méhlepényt.

így okoskodtam, dülöngéltem, zokogtam.

szóval, tiszavirágzás volt,
a kerületeket jártam,
szorított szívvel.

most is hullajtalak
mint platán a kérgét,
szanaszét esett törzs vagyok.
albínó, pulzáló tér-fogat,
ajtó elé tett csecsemő.

kitelel bennem a májvirág
és nem jó a presszózsibbadás.
élni nem bírok, csak viselem magam,
csinálom a semmit, mélyre ásom
a mélyeket.

felhúzott szemöldök vagyok,
arcokon rózsabogár.

(és azt hiszem, mindig is
tiszavirágzás volt.
kiköpött, örökös szívrajzás.)

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 29-i számában.)