Paál Zsolt: Második ecloga

2021. december 19., 09:24
Szabó Ottó: Szabadon és mégsem

Non equidem invideo; miror magis: undique totis
usque adeo turbatur agris

Sorsod ugyan nem irigylem, bár bámullak – a bajtól
Messzi határunk oly hangos!

(Vergilius)

 

HANG
Ébredj!
Tárd ki az ablakod! Ősz van; rosszak az álmok,
s házad mélyén vak szívvel reszketsz egyedül most.
Nézd, a kevély nap, rőt sugarakkal járja a rétet!


PÁSZTOR
Távoli hang, jöjj!
Jöjj! Hadd lássam az arcod! Mert te, ki szirteken átszólsz,
most megijesztesz!

HANG
Nem kell, hogy félj! Itt vagyok, erre,
ím, hol a parton borszín lánggal ájul a hullám.
s vad, buja orkán meztelen égből ökleit ejti.

PÁSZTOR
Hallak, s félek, hogy te csak én vagyok bús egyedül, s az
őrület izzik vén koponyámban. Ismerem én ezt!
Fajtám százezer éve megéli az elme halálát.

HANG
Kérlek, régi barát, ne emészd magadat! Te – te vagy, s én
egykoron elhagytam szigetünket!

PÁSZTOR
Távoli tájak!
Elcsalták azokat, kiket ábránd és a kalandvágy
megfertőzött. Hát te is ily’ mód ostoba voltál?

HANG
Hidd, nem a forró vér vitt engem a messzi vizekre!
Én nem vágytam a féktelen és vad vízfalak árját!
Én nem vágytam villámoktól terhes egeknek
őrült arcait újra megélni a végtelen éjben.

PÁSZTOR
Mondod, s én hiszem azt: nem az önzés vett el e földtől.
Mégis rossz elmémre telepszik a félsz, hogy a léted
égi határokon túl a végtelen űrbe repült át.

HANG
Már tudod, annak kellett lennem, kit csak az ég bír,
föld már nem lehet úr rajtam.

PÁSZTOR
Ó, a halál! Iszonyú rémként szól mégis a mélyből!

HANG
Más a halál! Más ég és más táj. Nézz fel az égre!
S hallgasd angyali hangját. Rőt patak szép dala szálldos,
s fák folyosóján reggeli fény zsong.


PÁSZTOR
Föld a hazám, s mind benne, mi szép és jó. De te múlt vagy.
Romló húsodon ébred nyüzsgő lárvahad. Én már
nem láthatlak többet e réten! Nem vagy egész már!
Léted eloszlott…
Inkább mondd, hogy vett el a végzet?
Távoli tájak ölén?

HANG
Vad harc dúlt, és besoroztak,
Rabként vittek a gályák dögszagtól haragos part
öblein át, hol a hús feketén füstölt, s a halottak
tornyai nőttek. Óh, az a bűz, és rengeteg állat
ronggyá tépve hevert lenn. Borzalom mind, ami ott volt,
mit soha emberi szó el nem mondhat.

PÁSZTOR

Bizonyára
szép s nemes éveket is éltél…

HANG
Nemes éveket? Rég volt!
Mégis látom a tengert, dús arany alkonyok gyúltak,
s vízre omolva a sápadt holdfény űzte hajónkat
északi tájakon át, hol jégsziklák dideregtek
gyilkos fagynak zord iszonyában.
Mennyei táj ez…
S láttam más szép földeket is. Palotákat a tópart
vad meredélyén, s messze a templomok oszlopos éjén
járva merengtem. Nap nap után éltem gyönyörök közt.

PÁSZTOR
Aztán jött vér, harc, tűz, éhe az emberi bűnnek…

HANG
Tudnod kell, a halál, mégis koszorúja a létnek!

PÁSZTOR
Engem a nyájam s kunyhóm tart meg, jó nekem itt, hol
kandallóm tüze vár rám, s a nap isteni trónján
földemet élteti.

HANG
Óvd hát éltedet, s járj e világban
tiszta örömmel!

PÁSZTOR
Úgy legyen!

HANG
Indulok! Éjre sötétül
ég és föld, s már nem látlak! Gályám örök útra
visz messzire engem…

PÁSZTOR
Múlik az ősz és téli napoknak vad szele jár itt,
s lassan indul a nyáj a mezőn át, s újra magamban
élem az élet szent idejét.

Legnézettebb
2022. január 18., 12:08
2022. január 17., 09:33
2022. január 18., 11:46
2022. január 20., 08:24
2022. január 21., 10:19