Hasad ék,
minden ölelés
lyukat váj az enyémen.
Öled és karod
halálos vermek.
Éjszaka,
csak éjszaka
ver meg az isten.
Vannak-e mások is,
vagy egyke a lélek,
maradok talpon,
vagy elhagy a levegő
és magába húz az est.
Magába, önbe,
beléd esem,
két szék közé,
két test között tátongó
hasadék
vagyok.
Vetélő
Titkos szerelmi viszonyokra áhítozom
zsebembe rejtve hordanám őket
s még a szív alatt idegenek csinálta
magzatok,
zsinórok fogta-vigyázta életek
rohadnak,
elhajtom, elhajtom!
hajtogatom,
lepedőbe csavarom.
Csavarok széjjel,
összerakom széthevert
lelkesedésem.
Magzat vagyok,
elhajtom magam,
magam vagyok.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. március 14-i számában.)