Pejin Lea: Versek

2020. április 16., 08:21

Gazdag Ágnes: Vörös Madonna (akril, vászon, 58 × 58 cm, 2018)

Verem

Hasad ék,

minden ölelés

lyukat váj az enyémen.

Öled és karod

halálos vermek.

Éjszaka,

csak éjszaka

ver meg az isten.

Vannak-e mások is,

vagy egyke a lélek,

maradok talpon,

vagy elhagy a levegő

és magába húz az est.

Magába, önbe,

beléd esem,

két szék közé,

két test között tátongó

hasadék

vagyok.

Vetélő

Titkos szerelmi viszonyokra áhítozom

zsebembe rejtve hordanám őket

s még a szív alatt idegenek csinálta

magzatok,

zsinórok fogta-vigyázta életek

rohadnak,

elhajtom, elhajtom!

hajtogatom,

lepedőbe csavarom.

Csavarok széjjel,

összerakom széthevert

lelkesedésem.

Magzat vagyok,

elhajtom magam,

magam vagyok.

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. március 14-i számában.)

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.