Polgár Kristóf: Haimón álma – versek

2022. december 27., 11:15
Bukta Imre: Vidéki vasárnap (ezüst zselatimnyomat, 70 × 90 cm, 2003)

Haimón álma

Álmomban jó benyomást tettem
üzletemberekre. A te álmaidban
kígyó tekereg véraláfutásként combodon.
Már majdnem büszke vagy magadra,
képzőművészetileg mennyire pontos a kékes
vanílián feszülő méregzöld pikkely.

Honnan is tudnád, mit jelent
összeveszni egy apával. Vőlegényt
szerezhetsz másikat. Gyereket is
szülhetsz a halott helyébe. Ez neked
nem kihívás.

Talán megölöm a királyt.
Mennyi kárba ment
élet, csak hogy eltemess egy fivért,
akinek kordbársony húsa befertőzte
az otthon melegét, beszórva minden
bográcsot a dögvész fűszerkeverékével.

Semmi kedvem meghalni,
Könyvjelzőül hagyom
csontjaim. Mit is gondolnál rólam
ha az életet választanám,

új szerelmeket.

 

Üvegszemű Alízról

Alig egy fejjel volt alacsonyabb apjánál,
fél mázsával könnyebb. Ismert minden
kelnert, néha megcsókolt egy kapitányt,
a nehéz italokat szerette a legjobban.
Nem vigasztalta vágott virág.
Esténként hangszeren kísérte magát,
kóbor lényeket álmodott ablaka alá,
akikkel egyszerre lehet bőkezű és
kegyetlen.

Kihulltak körmei, sokadszor festette újra
veres haját, kortalan volt. Csak az
évről évre sárguló üvegszem emelte ki arcán
a ráncokat. A vízköpők, a templomról
bávatag elrévülők egyszer lehullanak
vagy felrobbannak, Alíznak ez mégiscsak
megnyugvás. Még számukra is
van elmúlás.

Kihányt alkohol sem vész el,
az üzletben némán biccentő
angyalcsinálók arról álmodnak,
egyszer minden magzat felnő.