Thébai kertben nyugszik Szemelé. Tisztelettel köszönti
kelet felől a gyerek, kinek
csontos vállát fényesre dörzsölték vigasztaló női kezek,
ürmös borok. Ezerarcú isten.
Költő, dalos bárd, kardforgató, kegyetlen böllér.
Ismer minden szinonimát.
Nyomában mindig kócos fiúk, igénytelen lányok,
fél-mosollyal, sárga fogakkal.
Egy ilyen csürhe mindent bezabál. Nem baj a porc.
Rágós. Csak üvölthessen
ha már az utolsót is lenyelte. Ritmusérzéke kikezdhetetlen.
Toporzékol és nyüszít hozzá.
Thébában ez ünnep.
(Karantének)