Polgár Kristóf: Levél Ampelosznak

1.

Együtt tanultunk írást, olvasást.
Abakuszon számoltunk nimfákat.
Hálónkig kergettük őket, küszöbön
felejtve a szarvasbőrt.

Nálunk idősebb hatalom
élt vétójogával. Úgy döntött,
meg kell halnod.

Könyörögtem az alvilágnak,
egy napra szabadulj
a gyomorsavas veremből.
Hangom nem szól elég élesen,
vagy nem annyira lágy,
hogy meghallják.

A kisasszonytól tojást
rendeltem és kávét.
Tejjel, két cukorral. Ezen
mindig jót nevettél. Ha urak
előtt hajlongok, eszembe
jut, sosem tennél ilyet.
Már csak így lehet
barátokat szerezni.

Lányoknak arról mesélek,
ismertelek. Mikor csak mosolyogva
lesütik szemüket és hármat
pöckölnek a lehamuzott cigarettán,
tudom, nem is hallottak még rólad.
Már mindent elhisznek.
Olcsó, kopott előjátékok.

Até, kegyetlen. Nem tudod,
mit szabadítottál a világra.

2.

Azóta elfelejtettem
a vívás művészetét. Célzásom
esetleges. Pedig ketten
kifosztottunk minden lövöldét.
Friss, egypálcás szerelmek.

Azt játszottuk, egyikőnk
rumtól kidől, a másik halotti beszédet mond.
Senki nem tudja úgy utánozni apám
orrhangját, ahogy te.

Az ital, amivé lettél, évezredek alatt
csak romlott. Eleinte a vegyítőt
hagyta el, semmi méz és
citrom. Könnyen megszoktam.

Engem akartál lenyűgözni.
Milyen kár, hogy
nem sikerült.

Nem voltál kalózhajón. Ariadné
szigetére sem kísértél el.
Segítettél levakarni
minden dögöt a légypapírról.

Ízlésünk egyezett.
Cukros szájú pezsgőspohár,
színes tollakkal díszített terítő.
Megkönnyezem, ha eszembe jutnak
azok az ízek, azok a lakomák.
Azok a nők.

3.

Amikor jártas voltál
párducszelídítésben, többen
húzták fogatom.
Túléltem minden jegyesem
és persze az összes háborút.
Cédrusok felett vigyáz ránk
az ördög, szoktam mondani.
Valamikor vetélytársa volt
Prométheusznak. Mindketten
maguknak akarták a tüzet,
különböző szándékkal.

Mindig más vendéglőben
találkoztak. Ostobán érméket
dobáltak a levegőbe. A tét egy kopott
nadrág, lyukas farzsebéből
előrántott mágikus ereklye és
a hozzá tartozó közönség.
Nem tudom, mi a hivatalos
álláspont pokollal és tűzzel
kapcsolatban. Ha bevallanám,
hogy érdekel, megkérdőjelezném
létezésem.

4.

Gyümölccsel etettek,
mosták a hátam, játékok
úsztak fürdővizemben.
Kedvenc verseim szavalták
lantos trubadúrok. Később
azzal dicsekedtek, hogy
barátjuk vagyok. A régi
rendszerben befolyásosnak
számítottam.

Kockáztam kapitánnyal,
rángattam az Excaliburt.
Pofátlanul könyörögtem
pénzekért holland kikötőben.
Eladtam a vesém, voltam
napszámos és öltem,
ha megfizették.

Egykori otthonunk helyén
hivatal. Mindennap elmegyek
előtte.

5.

Volt egy hajléktalan. Azt mondta,
altatóorvos a lánya. Hallottál
már ilyet? Gyerek ült mellette.
Kukoricacsuhéból font
cigarettát adogattak egymásnak.
A kölyök tenyerébe hullatták a
pernyét. Az ráköpött és
galacsinokat gyúrt sakktáblára.

A virágoslány üdvözlőkártyákat
is árult. Alig húszéves arca
ritmikusan rángott apja barátaira,
akiknek olcsókat élvezett
ebédszünetben.

A legfőbb kofából ömlött
a csalamádé friss szaga.
Állítása szerint nyolcvankettő
óta ennél a standnál árul,
az emberek csak megszokásból
járnak ide.

6.

Reggel kifésültem a hajam.
Hosszú évek óta először nem láttam
magam csinosnak a tükörben.
Rettegek az esőtől. Leveri az ereszt,
végigfut gerincemen,
száraz fájdalmat hagy maga
után. Minden cseppje
jósdákra emlékeztet,
hogy kiátkoztak városokból.
Őrülettel fenyegetőztem, villámokkal.
Apám megvédi becsületemet.

Nem tudom, most hol lehet.
Gondolom még él,
de nem látogat.
Lefoglalja az állandó macskajáték:
elegáns allergia
minden kóró pollenjére.

7.

Utak menti büfék, kifőzdék.
Egy időben törzsvendég
voltam ilyen helyeken. Végighallgattam
a reggeltől estig mondatokat,
szomszédos tarlókon éjszakáztam.

Én hagytam el utoljára a
pincét, mikor a gyertyán már
megszáradt a viasz.

Fővárosi panziók, vendégváró.
A főúr minden fogásnál szóval
tartott. Megtudtam tőle,
cirkuszba jár. Izgalmas az
artistalány, ahogy ő fogalmazott.
Később úgy emlegette:
akire rárúgná az ajtót.
Förtelmes alak. Gyakran káromolt
nyugtalan bolerót lábaiban.

A Manőver fedélzetén is
vendégül láttak. Legénysége
kiváló hallgatóság.
Alexandriában a kormányos,
harmadik kávéja után, unottan löki
el magát a rexasztaltól.
Húst képzelt magának ebédre,
de egyelőre az italt
tudja kifizetni, és estére nem jut el
kaszinóba, hogy a piros miatt
lelövesse magát egy visszaesővel.

8.

Nem emlékszem az ügynök arcára.
A planetárium lépcsőjén találkoztunk.
Besúgó bárki lehet.
Kinézem a cipészből is.
Inaskorom óta ismerem.
A konyhásból, aki
velem kivételezett.
Nagyra kell nőnöd, mondta, és
két fejadagnyit mert a grízből.

Kinézem mindből, aki magát
hérosznak mondja az utcán,
a parkban fáradtan
strázsáló, hideg szoborcsoportból.
Ezeket ismernem kéne.

9.

A halhatatlan gróf régi barátom.
Valamikor nagyon népszerű volt
filmvásznon, ahol a műsor végén
mindig meghalt.
– Abszurd – mondta. – De
milyen szép is lenne.

Most a cellában koszos körmével
kaparja szájpadlásáról az
odatapadt kenyérhéjat vagy kihányja, majd
holdfényben recsegő térddel
guggol az éjjeliedény fölött.
Lefekvés előtt megtördeli
kezét, remegő
ujjakkal keresztet vet.

Szabadulását követő napon
hazatért a cukorgyár lakótelepére.
Azóta nem lát, nem hall,
nem beszél, nem nyúl nőkhöz
sem. Esténként meccset néz.
Úgy tesz, mint akit érdekel,
így szokták.

10.

Dezertáltam.
Talán ezt tartom legnagyobb
bűnömnek és alantas dolognak
gondolom a naplóvezetést.
Nemtelen manökenek feljegyzéseit,
akik zöldet hordtak a kirakatban,
most pótlóbusszal közlekednek.
Első adandó alkalommal ledobták az
uniformist és önkéntesen beálltak
porkolábnak. Vagy lakájok
voltak fogvatartóiknál.

11.

Kint felejtették. Keselyűk hordták
szét. Csőrükkel, mint akik
vajba marnak, fémes
végtagokat zabáltak.

A Révész napokig kereste a
számára kedves lokálokban,
piacon, stadionok mellett, a
zöldségesnél, ahova visszajárt lopni.
Rovarlámpával kék áramot
vezetett felhőkbe.
Rosszabb napokon forróság van,
de nem vetkőzhet le.

12.

Táviratoztam testvéreimnek. Nálunk
ez még szokás. Naphosszat ülni az
ablak előtt, várni a postást. Céltalan
rovarokat tenyérrel összenyomni
a párkányon. Kitalálni felvágottakat,
bontani egy sört, felhúzni a kakukkost,
bort önteni homokórába,
felverni pár tojást, megállni a
benzinkúton, előfizetni felnőtt-
csatornákra, levágni a disznót,
elfelejteni anyánk születésnapját,
bókolni ismeretlen nőknek.

Portán felejteni az igazolványt és
csak várni napokig a postást,
vagy babkávét inni,
borravalót hagyni árverésen,
kaszinóban ebédelni, mutatós
heget szerezni párbajban,
feltúrni egy szalont és hozzá a régi
birtok dohos pincéjét.

13.

Végül ennyi marad az előadónak.
Pillanatnyi ragyogás, fűszeres bor
bérházban és csatornák, amikre előfizettem.
Ennyi idő után sem hiszek az elmúlásnak.
Alkalmi vendégnek hívnak, mégis minden
álom után kinyitom a szemem. Néha
bonbont eszem reggelire vagy
kés hegyéről lenézem a falatot.
Minden a fogyasztásról szól.
Imádom a hentesem és felnézek
szakácsokra.
Több ezer év sem volt elég,
hogy találjak nagyobb értéket,
mint a test táplálása.

Látod, halandó, nincs hatalmad felettem.
Tőlem kaptál koronát, toboroztam neked,
nőt állítottam melléd, hogy megtarthasd
családi címered.
Kotródj előlem.

15.

Nem tudok meghalni. Biztos van egy
ősi tőr Pompejiből, ami alkalmas lenne a
célra, nyakamra ívelt egyiptomi sarló,
Artemis nyila, hegyén a nevem. Kiskapuk,
mezopotámiai méreg receptje.
Még nem kezdem gyógyítani magam. Ezek
mellékhatások. Nevetni fogsz, barátom,
de annyi járvány és kór után,
ami az emberiséget kísértette, az őrület
köpte be elmém. Foltot hagyott bőrömön,
nyitva felejtette a bejárati ajtót.
Esténként azon kapom magam,
idegen sírok után kutatok,
nincs bennük koporsó. Gödröket
hagyok a mezőn, hajnali dértől
nedves lábnyomom egészen
ágyamig követ, és elfelejtem, amit
álmodtam.